Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

melléképület alapozása lehet, járószintje alól 16-17. századi kerámiatöredékek kerültek elő, melyek egy rézkori - bronzkori kultúrréteget fedtek.

A kápolna belsejében szintén a korábban már kibontott nyugati felület újraásásával kezdtük a feltárást, ugyanis a kripták keleti részének kutatását betöltésük rétegeinek tanulmányozása alapján lehetett szakszerűen folytatni. (A csontvázak feltárt részét 1973-ban értelemszerűen kiemelték a sírkamrákból.) A mai téglapadló alatt 50-60 cm mélységben értük el a kripták eredeti szerkezetének maradványait. A kápolna közepében létesített, kőből falazott sírépítmény (15., 25. kép) igényes kőművesmunkával konglomerátum kövekből, fehéresszürke, aprókavicsos mészhabarccsal készült (belső méretei: 2,26x0,86 m). A kőkripta kötőanyaga jellegében, összetételében megegyezik a kápolna falazatának habarcsával, vagyis a sírépítmény létrehozása a kápolnával egy időben történt, tehát a kettő létesítésében okokozati viszonyt feltételezhetünk. A sírkamra deszkalenyomatos boltozatából a többrendbeli temetkezések és a korábbi ásatás következtében mindössze egy kis szakasz maradt meg eredeti helyzetében az északi oldalon. Boltozat-habarcsának eltérő jellege alapján arra következtethetünk, hogy nem egyszerre készült a sírépítmény oldalfalaival. A kőkriptához délről másodlagosan építettek hozzá egy újabb sírkamrát (belső méretei: 2,24x0,96 m), felhasználva az előbbinek a déli oldalfalát. A részben kőből, részben pedig téglából emelt falazatot élükre állított téglákkal boltozták. Az építmény már kevésbé minőségi munka, az oldalfalak készítésénél nem törekedtek még arra sem, hogy a téglák egymással kötésben legyenek (13. kép).

15. kép. A kőkriptában feltárt S-l A sír maradványai, 2011 (fotó: Sófalvi András)

24