Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

mint elődeinknek: a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum önálló intézmény, munkatársainak feladata a Székelyföld és a székelység történelmének és kultúrájának feltárása, ápolása, megőrzése. (Másrészt viszont hatalmas elvárásnak kellett volna eleget tennünk: „újra” bebizonyítani, hogy a műemlék igenis Árpád-kori.)

Tudományos oldalról nézve a kérdést, a régi ásatás dokumentációját tanulmányozva világos volt számunkra, hogy a leletszegénység és a kultúrrétegek hiánya lesz, vagy lehet a legfőbb probléma. Ugyanis egy régészeti ásatás relatív vagy abszolút (azaz naptári) időrendi meghatározásait az egymással összefüggő (tehát egymást fedő, vagy egymást vágó), keltező értékű régészeti leleteket tartalmazó rétegek vagy régészeti jelenségek (gödrök, vermek, épületmaradványok, sírok stb.) feltárása adja meg. Azaz, ha egy rétegben, tegyük fel, 16. századiak a legkésőbbi leletek (keltező értékű kerámia- és fémtárgyak, pénzek stb.), a réteg képződése ebben a században történt vagy zárult le, az alatta lévő földréteg ennél korábbi (pontosabb korát természetesen a benne talált leletek határozzák meg), a fölötte létrejött réteg pedig ennél későbbi. Probléma akkor van, ha egy-egy rétegben nem találunk régészeti leletet, vagy azok csak kevéssé alkalmasak pontosabb keltezésre.

Az 1. szelvényt a kápolna északi oldalán, a korábbi kutatóárokkal átfedésben nyitottuk meg, így próbáltuk hitelesíteni az 1973-ban felszínre került éremlelet rétegtani kontextusát. A terv és annak kivitelezése kísérleti jellegű

9. kép. A Jézus kápolna 1973. évi ásatásának összesítő- és részletrajza (Beldie 1974.61.)

19