Mihály Ferenc (szerk.): Mária-tisztelet Erdélyben. Mária-ábrázolások az erdélyi templomokban - Múzeumi füzetek 28. (Székelyudvarhely, 2010)
HAVAS BOLDOGASSZONY A Havas vagy Havi Boldogasszony tisztelete szorosan összefügg a római Santa Maria Maggiore templom történetével. A templom építését csoda előzte meg, miszerint az egyik legforróbb nyári napon, augusztus 5-én hó hullott arra a helyre, ahova a templomnak épülnie kellett. Ezért nevezik a templomban őrzött ősi Mária ikont Havas Boldogasszonynak. Tisztelete a Kárpát-medencében a XVII—XVIII, században erősödött meg, a döghalál, pestis okozta megpróbáltatások hatására. A római főtemplom csodatevő, Szent Lukácsnak tulajdonított Máriaikonját hosszú ideig nem lehetett lemásolni. Borgia Szent Ferenc viszont 1569-ben kieszközölte V. Pius pápánál, hogy az ikonról másolatot készíttethessen. Az első másolatok a jezsuita központok, illetve fejedelmi udvarok számára készültek. Az erdélyi kópiák megjelenését a Bécsben és Krakkóban őrzött példányok hatásának tarthatjuk. A kultusz elterjedésében a ferencesek is fontos szerepet játszottak. A mikházi ferences kolostor Mária mellékoltárát Petki János és neje, Haller Krisztina állíttatta 1692-ben. Dluszki Jakab lengyel konventuális ferences, bákói püspök szentelteföl. A kolozsvári ferences templom főoltárán, a forgatható szekrénybe helyezett Havas Boldogasszony vászonképet 1 730-ban egy brassói képíró készítette, Ettinger Mária megrendelésére. A szóban forgó kegykép egyik másolatát véljük felfedezni a székelyudvarhelyi ferences rendház kápolnájának Mária- képében is. Havas Boldogasszony kegykép másolata. Mikháza, ferences templom. Mária mellékoltár. 1692. Fatáblára szegeit vászonkép, olaj. Felirat: CELEBERIMA B. MARIAE / MAIOR IS EFFIGIES 21
