Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)
Bevezetés Nehéz eldönteni, hogy egy város mikor éri el azt a fejlettségi fokot, hogy képtárat teremtsen és vállalja folyamatos fenntartását. Erre semmilyen recept, törvény vagy szabály nem létezik. Ennek ellenére sejthető, hogy a szellemiek és az anyagiak szerencsés találkozása, egymást segítő és kiegészítő szimbiózisa szükséges ahhoz, hogy egy ilyen intézmény létrejöjjön, fennmaradjon és betöltse azt a szerepet, amire hivatott. Székelyudvarhelyről megállapítható, hogy az idők során mindig is egy gazdaságilag szegény, gyengén fejlett kis mezőváros volt - akárcsak a vonzáskörébe tartozó falvak -, ahol nem jöhetett létre egy tehetősebb, gazdagabb polgári réteg, mint amilyen Nagyváradon, Temesváron, Nagyszebenben, Aradon. Annak ellenére, hogy mindig iskolavárosnak tekintették (a XIX. században volt, aki székely Athén-wtk is titulálta), csak nagyon nehezen tudott kifejlődni az a háttér, amely egy magán, vagy közgyűjtemény létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges. Az okokat kutatva, érdekességként megemlíthető egy olyan észrevétel is miszerint az udvarhelyiek, lelki alkatuknál fogva inkább irodalom-centrikusak, kevésbé vonzódnak a képzőművészetek felé. Természetesen egy képtár léte nem lelki alkat kérdése. Mindez akkor válik igazán érdekessé, ha ismerjük és összehasonlítjuk - ilyen értelemben - Székelyudvarhelyt a Elargita keleti oldalán fekvő Csíkszeredával. Ezen összehasonlítás után még inkább hajiunk arra a megállapításra, hogy a két vidék lakosainak lelki és szellemi alkatának különbözőségéből fakad az, hogy Udvarhely inkább egyfajta irodalmi centrumnak tekinthető, Csíkszereda pedig inkább a képzőművészeteknek biztosít nagyobb teret a kulturális életben. Ez a megfigyelés, azon alapszik, hogy míg Csíkszereda és vonzásköre inkább képzőművészeket (Nagy Imre, Nagy István, Márton Árpád), addig Székelyudvarhely és vidéke inkább írókat, költőket (Tamási Áron, Tompa László, Szemlér Ferenc) adott a nemzeti kultúrának. Természetesen mindez csak nagyon sarkítva és leegyszerűsítve állítható, (Csíkszeredában nem csak festenek és Udvarhelyen nem csak olvasnak az emberek) mert mindkét város egyaránt nyitott mind a képzőművészetek, mind az irodalom irányába. 5
