Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum képtára - Múzeumi füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2001)

A következő feltételezhető ok, amiért Udvarhelyen nem létesült korábban képtár az lehetett, hogy a városban kevés képzőművész született, és kevésnek volt bármilyen kapcsolata a várossal, innen nem kerültek ki igazán híres festők, szobrászok. Vagy az is felmerülhet továbbá, hogy a városnak nem volt ilyen irányú affinitása, nem ismerte, nem volt eléggé benne a művészeti élet vérkeringésében. Ez utóbbinak ellentmond az, hogy számos képzőművész, akik e városban születtek, vagy akik itt folytatták hosszabb rövidebb ideig tanulmányaikat, illetve itt éltek, ám valahogy mindig elfelejtünk emlékezni rájuk és így a köztudatban már egyáltalán vagy csak alig élnek, viszonylag magas szinten tartották a város képzőművészeti életét.

Az egykori Kő- és Agyagipari Szakiskola, a Római Katolikus, illetve a Reformárus Gimnáziumban tanító rajz és szaktanárok, valamint a diákok, már a századforduló éveiben kiállításaikkal avatták be az udvarhelyi közönséget a kor művészetébe, ismertették meg a kor ízlésével. Itt az olyan évente megrendezett kiállításokra gondolok melyeket, a Kő- és Agyagipari Szakiskola rendezett a külföldön is nagy elismerésnek örvendő munkaiból: az 1906-os milánói kiállításon a szakiskola „Grand Prix” nagydíjat kapott, míg a művésztanárokat két arany- és négy ezüstéremmel tüntették ki. (Róth E.: Százéves az állami kő- és agyagipari szakiskola. Székelyudvarhely, 1993.)

Továbbá gondolok az olyan képkiállításokra, többek között, melyeknek egyikén - 1911 karácsonyában - a Párizsban tanuló Szobotka Imre, a magyar kubizmus előfutára debütált két itteni rajztanárral. Ezek a megnyilvánulások több mint jelzés-értéküek.

Az 1950-es évek második felében öt frissen végzett fiatal képzőművész telepedett le a városban, akik csakhamar fellendítik az akkori Székelyudvarhely képzőművészeti életét. Ellenben sajnálatos módon nem szerveződött, nem jött lére egy olyan művészeti csoportosulás, iskola, műhely melynek alapján stílusjegyeket, formákat, látásmódot, egyáltalán a műtárgyak jellemzőit nevezhetnénk meg egyszerűen az „udvarhelyi iskola”, „udvarhelyi műhely” vagy ehhez hasonló kifejezéssel. Hiányzott az a kohéziós erő, ami egy ilyen művészi csoportosuláshoz feltétlenül szükséges.

Ebből a művészcsoportból a későbbiekben Maszelka János festőművésznek lesz majd oroszlánrésze a Képtár megteremtésében. Ő mint az akkori Művelődési Ház szakirányítója a hatvanas és a hetvenes

6