Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

azt V. Ferdinánd Magyarország koronás királya nevezte ki és erősítette meg. A lázadók élén Jellasich horvát bán állt.

Ezen szomrú hírek után (április hó végén és nem májusban, mint sokan állítják1) Magyarországról egy küldöttség jött Marosvásárhelyre, a székely fővárosba, felhívni a székely népet a megtámadtatásban segélynyújtásra.

E küldöttség - emlékem szerint - négy tagból állt, s köztük volt Lisznyai Kálmán2, a jeles költő is. A többiek nevére nem emlékszem.3Ha emlékem nem csal: Klapka György Komárom várának későbbi hős tábornoka-parancsnoka is tagja volt e küldöttségnek. Imreh Sándor.

Mint a villám terjedt el a hír a városon, hogy Magyarországról küldöttség jött azon célból, hogy a székely népet harcra hívja fel.

Egy szép tavaszi nap délutánjára meghívatott az egész város polgársága a nagypiacra (most Széchenyi-tér).

Tömve volt a tágas nagypiac, alig lehetett mozdulni valamely irányban.

Igen rövid vártatás után megjelentek a küldöttek is királyi táblai kancellisták, a ref. főtanodai fiatalság és a városi polgárság egy része által kísértetve, nemzeti zászlók erdeje közepette, a Rákóczi-induló hangjai mellett.

A küldöttek komoly magatartással mentek fel a híres Bodor-kútra; köztük volt első sorban Berzenczey László és Urházy György is.

Midőn mind felérkeztek a kút kanyarulatára, a vasrácsozat megé, egetrázólag és hosszasan megéljeneztük őket. A hatalmas éljenzés után mély és ünnepélyes csend következett. Azon komoly és ünnepélyes perceket nem feledem el soha.

Berzenczey László volt az első, ki a nagy gyülekezethez szólt s a küldötteket bemutatta. Elmondta hatalmas szónoklattal, hogy azok mi célból jöttek a mi körünkbe. Elmondta a horvátok és rácok igazságtalan fellázadását az anya nemzet ellen; azon nemzet ellen, amely őket minden jóban részesíti és védelmezi a külveszélyektől. Beszédét mindegyre harsány éljenzés szakította félbe. Beszélt aztán Lisznyai Kálmán4 is igen nagy hatással, s beszéltek még a küldöttség többi tagjai is, kiknek beszédeit folytonosan lelkes éljenzés követte. Urházy György a fenn bemutatott költeményét5 szavalta el, szűnni nem akaró éljenzések közt.

Végül ismét Berzenczey László szólt a néphez, elmondta az eshetőségeket; kikérdezte a népgyűlést, hogy hajlandó-e segítséget nyújtani a testvér országnak, ha a sors úgy kívánja?

í

2

3

4

5

Tévedés, amint a 40. és 41. sz. dokumentumokból is kitűnik, az eseményre május 23 -án került sor. Tévedés Lisznyai Kálmán nem vett részt a küldöttségben. Lásd a 44-45. sz. dokumentumokat. Utólagos kiegészítés Tévedés, a beszédet Gál Sándor tartotta.

A költeményt lásd a 40. oldalon.

83