Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)

Dokumentumok

Rögtön hadi bizottmány és külömböző szabályok állíttattak fel - s nékünk az órától fogva máig megszűnt minden szabad akaratunk. Elébb az említett hadi bizottmány, azután teljes hatalmú kormánybiztosok által igazgattatánk, végre mű az egész belháború alatt soha sem cselekvő, mindig csak szenvedő állapotba valánk, s így talált minket híre a forradalmi nyilatkozatnak.

1849ki Augustusba orosz és császári táborok érkezének városunkba, már azt hittük, meg vágynak elégelve, szenvedéseinkben könnyebbülést reméllénk, de őfelsége fő hadi vezére gróf Clam Gallas kegyelmes úr negyven ezer pengő rénes forint scharzot; későbbre ezer katonaöltönyt, mely huszannégy ezer pengő forintokba kerül, ezen kívül kétezer pár változót róva reánk. A negyvenezer rénes forintokat városunk javaira felkölcsönözve béfizetők, de utóbb ezis az egyszerű polgárokra kiróvatván, és ennek visszafizetése rendeltetvén, az egésznek terhe rajtunk nehezedik.

Kegyelmes Úr! Mi bünteleneknek, s ezért magunkat büntetésre érdemtelennek véljük, mert mi semmit sem tevénk, mint azt, hogy a felség által szentesített törvényekhez tanusítánk alkotmányos hűségünket - minek jele az is, hogy 1848beli December utolsóján véletlenül hagyván itt minket a császári őrsereg, s a hirtelen elvonulás miatt néhány császári fegyveresek a vidékbe künn maradván, midőn a fagylaló hideg miatt elszigorottan városunkba megjelenőnek, nemhogy lefegyverezők, de szívesen fogadók, étellel, itallal, meleg ágyleppel, más napra lábbelivel s útipénzel ellátva anélkül bocsáttók s utasíttók illendő hadi társaik nyomán, hogy városi polgár csak egy is, és csak egy rossz szóval is illette volna. Ez tehát félreérthetetlen jele hűségünknek.

Midőn az itt volt katonai várőrizet véletlenül távozék is el, itt hagyott minden szereikre nézve tanácsunk a Fő Hadi Kormányhoz feljelentést tett, azok iránt utasíttást, tanácsot és védelmet kérve. E tettet is hűtlenség bélyege nem illetheti.

Most utoljára is, bár ostromállapotba légyünk is, és bár hadi törvényszéki vizsgálatok történtek is, egyetlen egy polgárunk is az egész belháború idejéről alkotmány elleni feltámadásért, vagy bármi hűtlenségért nemhogy letartóztatva, de avagy csak vádolva sincsen. Avagy nem tanúja-e ez is szerény ragaszkodásunknak, mert:

Nem számíttathatik ide az, ha egy itteni lakos a zavaros napokba távol vidéken tett rablással vádoltatik.

És nem tudódhatik fel nékünk az, hogy városunkban ugyan, de külön törvényhatóságé fogháznál némű és általunk soha se helyeselt rendetlenség, de az is idegenek, s nem városunk polgárai által történt.

486