Pál-Antal Sándor: Marosszék és Marosvásárhely az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idején. Korabli iratok, jegyzőkönyvek, lajstromok - Múzeumi füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2001)
Dokumentumok
Mindezekből kiindulva a Béke Bíróság, miután a megyebíró Nyárádi Zsigmond és helybéli cántor Komáromi Jánossal a 127. szám alatti kárjegyzékbe feltett károk valóságáról, és azok igazi becsbe lett feltételeiről hiteket le tétette volna, a nemes romano catholica megye templomi ékszereibe okozott kárait 708 váltó rénes forintokba és 50 krajcárokba állíttatta meg, s meghatározza, hogy azon összeget a nyárádtői oláh ajkú polgárok már előlírt okokból minyájon egyforma részesedés mértéke szerént a catholica megyének fizessék meg. A Béke Bíróságnak 1849be június Mén Nyárádtőn tartott ülése jegyzőkönyvéből, Nyárádtőn, június 15-én 1849-be. PH. Kiadta Jakab József m.s.k. békebírósági tolvivő. 188. [1849. június 25., Tusnádi-szoros] Másolat, Marosszék It, Főkirálybírói iratok, N.D.l244/1848Sz. Székely Táborparancsnok A Székely Nemzethez! A zsarnokság fegyveres bérencei hazánkba betörtek és szelíd bánásmódjuk által kívánják a népet magukhoz édesgetni. A gazdaság teljes csökkentésére azon vidékeken - hova eljutott -, újoncok, éspedig 40 évig, feli. Felteszem e nemzet minden egyénjéről, hogy aki lelki és testi erőt érez magában, s lőfegyverrel el van látva, táboromba siet. Táborom már több ezrekre szaporodott, s amellett van 40 ágyú. Hadi működéseimet tehát rövid idő alatt megkezdhetem, felhívok minden székely közönséget, táborom segedelmére mindent megtenni, ti.: az élelmezést, mellyet az álladalom megfizet, pontoson kiszolgáltatni; de kötelességévé teszem egyszersmind minden székelynek, hogy az ellenség előtt minden élelmi forrásokat elzárjanak. Aki az ellenséggel cimboráz és neki kész akarattal segedelmére van, s hozzám feljelentetik, mihelyt táborommal megjelenek az illetőt hadi törvényszék elé állítom. Hol táborommal megjelenek, kelljen fel a nép fejszével, kaszával, lándsával, hogy annál nagyobb rémülésbe hozhassuk azon ellenséget, melly a Kökösi-hídnál 12.000 gyalog, 1.000 lovag és 12 ágyújával nem vala képes hat órai harc alatt hét ágyúból és 700 emberből álló fegyveres erőmet széttörni, és nem merészlett következő napon az Eresztevényi hegyen a csatát - hol nagyobb erővel valék felállva - elfogadni, hanem kerülő útat vett, hogy állásomból kimozduljak; melyből kitetszik, hogy ellenségünk nem olyan bátor és vitéz, mint katonához illő, nem is lehet, mivel ő csupán 445
