Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
II. A modern forráskritikai irányzat kezdetei
4. szám területén, a székelység egyenértékű volt a nemességgel. Földjüket örökség jogán bírták, s az még hűtlenség esetén sem szállt vissza a királyra. „A székely jog vérből való származással járt, s a székely föld birtokjoga a vérségi rendszeren alapult."26 Véleménye szerint „a székelyek királyaink által is elismert birtokjoga régibb eredetű, mint a magyar királyi trón."21 A múlt században lezajlott vita számos vonatkozásban máig megőrizte aktualitását. Mint már említettük, ettől az időtől (illetve a polémiát kiváltó mű megjelenésétől) számítható a székely-kérdés történetének modem korszaka és az érdeklődés megélénkülése. Az eltelt időszak kutatásai meggyőzően bizonyították, hogy — az időnkénti felélesztési kísérletek ellenére is — a hunoktól való származás nem tarthat igényt a hitelességre, a teória nem bírja ki a modem tudomány kritikáját, s komoly érveket leglelkesebb hívei sem képesek felhozni mellette. Hunfalvy alaptétele tehát kiállta az idők próbáját, s helyes irányba terelte a későbbi vizsgálatokat. A többi vitás kérdés jelentős hányada azonban még ma is a szakirodalom alapvető problémáit képezi. Választóvonalat jelent a különböző vélemények között annak eldöntése, hogy csatlakozott, idegen eredetű népességnek vagy a magyarság köréből verbuválódott elemeknek tekintendők-» a székelyek? Másként feltéve a kérdést: vajon középkori önkormányzatuk etnikai alapokon nyugodott, vagy a társadalomban játszott politikai, gazdasági, katonai stb. szerepük folyományának fogható fel? Hasonlóképpen lényeges annak megválaszolása is, hogy Erdélyben volt-e a székelység őshazája, és innen rajzottak ki a későbbiekben, vagy fordítva: Magyarországon telepedtek meg először, s onnan költöztek (költöztették őket) az erdőntúli vidékre? A probléma szorosan összefügg az eredetkérdéssel, hiszen az erdélyi őshonosság egyben feltételezi azt is, hogy a székelység a magyarok bejövetele előtt mai helyén lakott, és ősei akkor értelemszerűen a 895/96-ot megelőző Kárpát-medencei, dáciai népek között keresendők. Ez természetesen a csatlakozott segédnép kérdését is eldöntené. A Magyarországról való kiköltözés elfogadása esetén viszont továbbra is nyitva marad a probléma, mivel akkor elvileg három lehetőséggel kell számolni: 1. a székelység helyben talált népesség, 2. a magyarsággal együtt érkezett katonai segédnép, 3. a magyarság köréből megszervezett és keletre telepített népalakulat. Vita tárgyát képezik egyéb területek is, így például a jogrendszer fejlődése, a kiváltságok vagy társadalmi helyzetük megítélése. A Hunfalvy Pál és Szabó Károly között lezajlott polémiával vette kezdetét a forráskritikai és a „hagyományértékelő" irányzatok szétválása is. Ez utóbbinak a hívei általában a Szabó-féle vonalat követik, s abból indulnak ki, hogy a krónikákban megrajzolt kép, ha nem is fogadható el minden szempontból, de a lényeget tekintve valós információkat őrzött meg. önmagukat általában mint a „ nemzeti hagyományokat“ tiszteletben tartó iskolát emlegetik, míg a velük szemben álló vonulatot mint hiperkritikus és a tradíciókat semmibe vevő irányzatot szokták elmarasztalni. Itt szeretnénk azonban megjegyezni, hogy a vita mindvégig korrekt hangvételben, szigorúan csak „tudományon belüli“ eszközökkel folyt. Szabó Károlynál még nyoma sem volt azoknak a személyeskedő, sokszor durva rágalmaknak, melyeket egyes—méltatlan—követői szórtak a későbbiekben Hunfalvyra. Ó végig a nagy tudású mesternek kijáró tisztelettel, tudóshoz illő módszerekkel folytatta polémiáját. 9
