Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
IV. Magyar vagy török?
Múzeumi Füzetek 157 nemzetiségi társadalmából következtetni a honfoglaló magyarságéra", vagyis „ a X XL század fordulóján a magyarság nemzetségi szervezete olyan volt, mint amilyennek a székelyeké látszik a későbbi forrásokban" } 8 E gondolatmenetnek igazságtartama sajnos meglehetősen csekély, mivel adatok bizonyítják, hogy törzsnévi helynevek a X-XI. század fordulója után is keletkezhettek,159 így természetesen elesik az Erdélybe való település feltételezett időpontja is. Másrészt nem tartják elfogadhatónak a csak XVI. századi forrásokból adatolt székely nemzetségi szervezet jó ötszáz évvel korábbra történő mechanikus visszavetítését, s annak mintegy modellként való alkalmazását az ezredforduló környéki magyar viszonyok szempontjából. Mindezek alapján úgy látjuk, hogy Mesterházy Károly koncepciója (legalábbis jelen formájában) nem tekinthető iránymutatónak a székely-kérdés útvesztőjében. BALÁZS JÁNOS 1980-ban közzétett tanulmánykötetében nyelvészeti fejtegetések révén próbált a problémára választ találni. Nem tartja elfogadhatónak a székelység török származtatását, mert véleménye szerint nincsenek olyan nyelvi nyomok, amelyek erre utalnának. „Sikerült-e valaha is bárkinek egyetlen olyan szót vagy kifejezést kimutatnia — teszi fel a kérdést —, amely a székelyeknek a magyarokétól különböző, idegen, állítólagos török eredetére utalna? Van-e akár csak egyetlen olyan török eredetű szó is, amely csupán a magyarságtól állítólag különböző erdélyi székelység nyelvében maradt volna fónn?"'í(*í A költői kérdések természetesen magukban foglalják a választ is, így a szerző más irányból igyekszik történelmünk e gordiuszi csomóját megoldani. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy minden kísérlet ellenére máig sem sikerült a kabarokat nyelvi eszközökkel elkülöníteni a magyarságon belül, holott róluk szinte biztosan tudjuk, hogy törökül [is] beszéltek.) Balázs János szerint egyébként a székelységnek nem is lett volna ideje a magyar nyelv átvételére, hiszen mindenütt első foglalók voltak, Erdélybe is korán eljutottak és elszigetelődtek a magyarság többi részétől. Úgy véli, hogy „a székely nép- és törzsnév legősibb jelentése a gyepük létrehozásával és őrzésével állt kapcsolatban, olyanformán, mint Nyék törzsnevünké is" ,161 Egész pontos an e népnév „a‘ gyepű' jelentésű, őrnagy arkori szék származéka" }62 Elképzelhetőnek tartja, hogy miként az obi-ugorok is két frátriára (mos“ és por) oszlottak, úgy a magyarok is két ilyen frátriára különültek: egyik a magyar népnévben, a másik pedig a székely törzs nevében maradt fenn. Ebből következően természetesen nyelvük is kezdettől fogva magyar volt. A két fő irányvonal mellett (néha azokkal szemben) keletkezett természetesen több olyan elmélet is, amelyek nem a magyarság vagy az eszekel-bolgárok, hanem más népek között keresték a székelyek őseit. így például PAIS DEZSŐ — összhangban korábbi közleményeivel163 — 1967-ben megjelent cikkében164 az avarok (akik szerinte részben azonosak a hunokkal) utódainak tartja a székelyeket. Az avarságnak arról a részéről van szó, amely Nagy Károly hadjáratai után a krónikák által emlegetett Csigla-mezőre húzódott (a mai Mezőségen), s felvette a török: sikil-sekil ’elszökő, elugró, szökevény’ nevet, mely a magyarban székely alakot öltött. A honfoglalás után a kabarok korozmin altörzsébe osztják őket, s országvédelmi feladatokat látnak el. „A mezőségi és erdővidéki tanyáin meghagyott zömnek tömeges helyváltoztatására akkor került sor, amikor a XII. sz. második felében a szászokat Erdélybe hozzák."165 A szászok védelmére irányítják át mezőségi, erdőségi és a 32
