Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
IV. Magyar vagy török?
Múzeumi Füzetek nevezetesen abból, hogy a törzseket tudatosan széttelepítették, így jöttek létre az ország egész területén megtalálható helynevek. Nyitva hagyva most a kérdést, hogy valóban a széttelepítéssel vagy inkább a lesüllyedő szabadok vándormozgalmával hozható-e kapcsolatba a törzsnévi helynevek keletkezése,150 csak arra szeretnénk rámutatni, hogy semmilyen bizonyítékunk sincs arra vonatkozóan, miszerint minden egyes törzset (illetve feltételezhető kabar törzset) széttelepített volna az államhatalom; ellenkező esetben viszont a lényegében egészben maradt törzs nem is hagyhatott hátra nagyszámú, az országban szétszórtan található helyneveket. Mint láttuk, a székelység zömében Erdélyben telepedett le, a királyság többi részén csak kisebb töredékek maradtak (a nyugati határ környékén, Baranyában, Biharban stb.), melyek a későbbiek során (jórészt még a középkorban) beolvadtak a környező lakosságba. Mindez azt jelenti, hogy pusztán helynévi megfontolások (legalábbis a szerzők által követett elgondolások) alapján még nem lehet kizárni azt az eshetőséget, hogy a székelyek eredetileg a kabarok kötelékébe tartoztak. A kérdés megoldását pedig csak további, összetett vizsgálatokból remélhetjük. Györffy György eszekel bolgár-kabar elméletét elfogadta többek között fodor ISTVÁN is, aki szerint az eszkil-székelyck csatlakozására valahol a Don felső szakasza és a Volga Kujbisev körüli vidéke táján kerülhetett sor. Ennek korai időpontjára mutat az, hogy a XI-XII. századi székely és magyar régészeti hagyatékok már semmiben sem térnek el egymástól. Az együttélés kezdete, illetve a csatlakozás megtörténte „az intenzív volgai bolgár-magyar kapcsolatok idejére, azaz a Vili. század második felére tehető.“ A kabarok magyarokhoz való átpártolása után közéjük sorolták az eszekileket is. „így érthetjük meg, hogy a honfoglalás után a székelyek már magyar nyelvű és műveltségű népcsoportként tűnnek a szemünkbe, akiknek népi tudata őrizte eltérő származásuk hagyományát." Elvileg ugyan elképzelhető, hogy más török néphez tartoztak, de erre nézve „szinte semmiféle konkrét bizonyítékunk nincs. Az eszekil bolgároktól való származást viszont a volgai bolgár és a magyar régészeti emlékanyag nagyfokú hasonlósága valószínűsíti" .'51 KRISTÓ GYULA alX-X. századi magyar történelem problémáit taglaló munkájában szintén az eszekel-bolgár eredet mellett foglalt állást. Véleménye szerint „a székely rovásírás törökös jellege kellően bizonyítja a nép eredendő töröknyelvűségét, illetve kapcsolódását török kultúrtényezőkhöz". A nyelvészeti meggondolások ugyan komoly nehézségeket jelentenek, „ történetileg azonban nagyon jól magyarázható, hogy ezek az' .sz .k.l-ek (illetve azon részeik), akik Dzsajháni szerint közvetlenül határosak voltak a délorosz sztyeppén tartózkodó magyarság északi nyúlványaival, bekerültek a Baskiriai magyarok dél felé irányuló vándorlási áramába, s a magyarokkal tartottak hosszú vándorútjukon". 2 Érdekes Kristó Gyulának az az elgondolása, amelyhez hasonló már más kutatóknál is felmerült, ti. az, hogy e népesség megelőzte a Kárpát-medencében a magyar honfoglalást. „Nem lehetetlen— írja—, hogy a székelyek892-ben Kurszán vezetésével érkeztek ide, s így érthető lenne a magyarokat, az Árpád vezette magyarok tömbjét megelőző honfoglalásuk." Ez egyébként elő- és utóvédet alkotó szerepükből is következett, ami a csatlakozott segédnépek feladata volt. Nyoma maradt ennek Anonymus már idézett passzusában és egy másik mozzanatban is: Mén-Marót kozárjai ugyanis „ annak az eredeti értelmét vesztett eseménynek a halvány emlékét őrizhették meg, hogy 892-ben Árpádékat megelőzően a magyarok 30
