Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
III. "Herceg népe"
Múzeumi Füzetek — K.Z.) szót, elnevezte az élharcosokat fegyverükről, illetve szerszámukról a sichel-r<5/ először szikéi-nek, azután székelynek."** Karácsonyi gepida-elméletét a legtöbb kutató elutasította, így például MELICH JÁNOS is, aki bírálta a névetimológiát, mivel „ a ném.sichel ’sarló' csakis nyugati germán szó de itt a latsenú* ’sarló’ átvétele. A keleti germánban: a gátban és így a gepidában nem volt meg. A gátban a ' sarló’-nak gilba a neve, s valószínű, hogy ez volt a ’sarló’ neve a gepidában is."*4 Nem tartja elfogadhatónak a hely- és személynév magyarázatokat sem, mert ezek szintén nyugati germán eredetűek; u sem a székelyek lakta területen vagy Erdélyben nincsen egyetlenegy folyó-, hely-, hegy vagy személynév, nincsen a székely nyelvben egyetlenegy közszó, amely gepida, tehát keleti germán átvétel volna."** Az általánosnak mondható elutasítás egyébként nemcsak az elméletnek szólt, hanem egyúttal a Hunfalvy-féle — elsősorban nyelvészeti fogantatású—forrás-kritikai iskola utolsó nagy képviselőjét is érték a bírálatok. Karácsonyi működésének utolsó évtizede a székely-kérdés második korszakára esik, e korszakra pedig a forráskritikai irányzat időleges háttérbe szorulása, és a hun-teória (sok szempontból módosított kiadású) újraéledése jellemző. A Hunfalvy Pál nevével fémjelezhető periódus igen fontos helyet foglal el a kérdéskör történetében. Miként erre már utaltunk, végső soron ez az irányzat emelte igazán tudományos szintre a székely-eredet vizsgálatát; legfőbb érdemének az tudható be, hogy a hun-elmélet kritikai bírálata révén sokban hozzájárult a romantikus, irracionális történetszemlélet túlhaladásához és szilárdabb alapokra helyezte a magyar história kutatását. Eredményei természetesen nem fedhetik el hiányosságait sem, melyek részben a módszerek kidolgozadanságából, részben pedig a túlzott nyelvészeti orientáltságából származtak; az utóbbi területen egyébként végig meghatározó volt Hunfalvy hatása. Mindezen okok következtében a 20. század elejére az irányzat korszerűtlenné vált, így elkerülhetetlen volt a váltás. A szűkebb értelemben vett Hunfalvy-féle vonal lezárulása azonban nem jelentette egyúttal a forrás kritikai irányzat végét is, hiszen az alaptétel és a maradandó eredmények beépültek a további kutatásokba, s részét képezik mai tudásunknak is. III. „Herceg népe” A második korszak kezdetének jelzésére két dátum is kínálkozik: 1898 és 1921. Az első THÚRY JÓZSEF, a második HÓMAN BÁLINT tanulmányának a megjelenési ideje. Thúry elmélete86 csaknem fél évszázadon át jelentős szerepet játszott a kutatás további menetében, az általa felállított etimológia története pedig önálló szakaszt képez a székely-kérdés historiográfiájában. A szófejtés már megjelenésekor magára vonta a figyelmet, az 1930-as években pedig egyenesen reneszánszát élte. Részben ennek a hatásával magyarázhatjuk, hogy ez idő tájt a vezető kutatók többsége valamilyen módon a törökséghez igyekezett kötni 18
