Kordé Zoltán: A székelykérdés története - Múzeumi füzetek 4. (Székelyudvarhely, 1991)
II. A modern forráskritikai irányzat kezdetei
Múzeumi Füzetek néposztály könnyen elhitte a mesét, s idők múlván féltékenyen őrizte azt, mígnem aztán teljesen megvesztegette nemzeti tudatát."52 Borovszky a székely rovásírásban szintén germán hatást vél felfedezni, s a runaírással hasonlítja össze, mondván, hogy a székely betűket vissza kell fordítani, s így a germán ábécéhez válnak hasonlatossá. Az elmélet nagy port ugyan nem kavart, de a későbbiekben nem kisebb személyiség, mint Karácsonyi János is elfogadta és tovább fejlesztette azt, a rovásírással kapcsolatos gondolatai pedig napjainkban RÓNA-TAS ANDRÁS és munkatársai tevékeny kedésében éledtek újjá. A forráskritikai irányzat mellett továbbra is létezett természetesen az ellentétes iskola, amely változatos eszközökkel próbálta legalább a hun-teória egyes elemeit megmenteni. Ezen fáradozott NAGY GÉZA is, aki ebben az időben a „ hagyományértékelő’’ iskola egyik vezéregyénisége volt. A „kik és mik voltak a székelyek?" vitában Szabó Károly mellett foglalt állást 1890-ben megjelent munkájában. Mik voltak a székelyek: „határőrök, mini Hunfalvy állítja, kik a királyság első századában telepíttettek le a keleti székekre? Azt hiszem, Szabó Károlynak a székely névre tett észrevételei, valamint a székeljek politikai szervezetéből levont következtetései teljesen kizárják eföltevés lehetőségét.” 54 Véleménye szerint Kuvrat hun—bolgár népéhez tartoztak, nevük pedig összefügg az eszegel bolgárok törzsnevével.55 Voltak közöttük avar maradványok is, fő tömegeiket azonban az említett kubánvidéki hunok vagy onugorok tették ki, akik 877 körül költöztek a Kárpát-medencébe. A krónikák és Anonymus „ Csaba népe”, illetve „ Sobamogera” adatait úgy értelmezi, hogy ezek olyan törzsre vonatkoznak, melynek élén csaba, azaz „hadnagy, vezér" állott, e vezérnek pedig a mondabeli Etele nemzetségéből kellett származnia.5'’ Pauler és Sebestyén Gyula érveire támaszkodva kétségtelennek tartja, hogy a székelyek a kabarok közé tartoztak, más nemzetségekkel együtt.5 „Nem tartom különben kizártnak—teszi hozzá—, hogy egy ó-kori néptörzsnek, az Arai táján nomadizáló irán nyelvű zikaitu, szagarti vagy acagarta néptörzsnek részint eltörökösödött, részint elmagyarosodott ivadékai a dzsekilek vagy székelyek.”58 Nagy Géza eszmefuttatásai nem lépték át a tudományos vita kereteit, a hun-elméletnek azonban volt számos olyan híve, akik módszereiket, felkészültségüket illetően messze elmaradtak a polémiában résztvevőkutatóktól. Ismereteik és képességeik hiányát Hunfalvy és követői elleni dühödt kirohanásokkal, alaptalan rágalmakkal kívánták pótolni. SZ.NAGY GERGELY,59 SZENTKATOLNAI BÁLINT GÁBOR60 vagy FISCHER KÁROLY ANTAL61 voltak többek között azok, akik politikai indíttatású rágalmaktól sem riadtak vissza a forráskritikai irányzat elleni küzdelmükben. Fischer szerint például kifejezetten káros „a finn-ugor leszármazás elmélete, melyet az 50-es évek elején, Schlözer nyomán, az importált német és cseh professzorok csempészlek be hozzánk, akiknek buzgó apostolaik a mostani finn ugor nyelvészek, kik semmiféle, a magyar—finn-ugor atyafisággal ellenkező véleményt lábra kapni nem engednek, s akik ez atyafiságot és nyelvészetet mint teljesen rendszerezett, megállapított tudományt egyetemeinken nemcsak hirdetik, de egyenesen reákényszerítik az ifjúságra.“62 Van azonban néhány vigasztaló szava azokhoz, akik keserűen szemlélik a tudományban megmutatkozó „ idegen elnyomást”: „ a finn- ugor látóhatár már borul; már cikáznak a villámok a mily kitűnő, éppoly szakavatott toliból eredő tárczacikkek alakjában. Küzdjünk is e gonosz, hazafiadon szellem ellen: a küzdelem nem lesz nagyon nehéz, mert 14
