Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása - Múzeumi füzetek 1. (Székelyudvarhely, 1990)
Múzeumi füzetek 1. szám nem mindenféle fajtájú fa, de a legtöbbje alacsony. A hegyoldalakon levő földek jórészt terméketlenek, valamivel kövérebbek a már említett Küküllő völgyében, a síkon fekvők. A közvetlen közelben, köröskörül sűrűn lakott falvak vannak, ezeknek köszönhető, hogy a heti és országos vásárokon minden bőven akad. A mindenfelől gyümölcsös- és zöldséges kertektől és kaszálóktól körülvett város, amelyiknek két malma közül az egyik a jezsúitáké volt, a másik pedig a várhoz tartozott, kezdetben kicsi volt és szűk határok közé szorult, később gyarapodott a környéken levő három faluval, éspedig Szent Imre falvával, amelyik a Szarkakő aljában, a manapság Pusztának nevezett területen állott, ahol még most is látszanak a falu gyümölcsös kertjei s a kápolna helye, mikor a köznép húsvéti körmenetet tart, itt mindig megáll s mintha régi szent helyen lenne, ájtatos imádságokat mond, aztán Dancsfalvával, amely az előbb említett Jézus nevű kápolna felett, a Nagy völgyben feküdt, ezeken kívül még Cibrefalvával, amelyik a Küküllő folyón túl, Boldogasszonyfalván felül volt, ahol most kertek láthatók. Ebből a két utolsó faluból lett a várost jelentékenyen növelő Botos-utca, Szent Imre falvából pedig az ugyanolyan nevű utca. Ezeken kívül más utcái is vannak a városnak, éspedig Fűz-utca, a Szent Miklós hegy aljában, a Szent Imre utcába nyíló Varga-utca a Varga patak mellett, a Bethlenfalva felé vivő Darabant-utca, Vár-utca, a város közepén levő Piac-utca, a Küküllő folyó felé vezető Új-utca, a Botos-utca végén levő Malom-utca. Házai alacsonyak, kevés a kőből való, legtöbbje fából épült s leginkább zsindellyel van fedve. Csak egy magasabb háza van a piacon, valami nemes emberé, bár egyemeletes, mégis annyira düledező, hogy csak hébe-hóba akad lakója. Ezt a várost csak magyarul tudó székely nép lakja, a jövevények mihamar hozzá hasonulnak. Egészen 1600-ig s
