Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Szabóné Szilágyi Mária Emília: Az elefántagyar faragások kiegészítéséhez használt anyagok
ft* pa giTf I ü • .■■■■ 16. kép. Ékszerládika csontdísze (Iparművészet Múzeum, Budapest). kain át - annak táplálására - a velőig nyúlnak.25 A csont kiegészítő anyagként való megmunkálása után ezek apró sötét lyukakként láthatók (16. kép). Ennek alapján a csont nagyon könnyen megkülönböztethető az agyartól. Növényi eredetű helyettesítő anyag Kiegészítő anyagként alkalmazható a Dél-Amerikában őshonos elefántcsontdió, más néven elefántpálma (Phytelephas macrocarpa) vagy tagua dió (17. kép). „A termős növény 5-10 csüngő, egész fejnagyságú, 5-10 rekeszű, 13 kg súlyú termés-zsákot hoz, minden rekesze 2-5 magú...... Az érett mag fehér és csontkeménységű lesz. E diók sűrű magfehérje csaknem kémiai tisztaságú cellulóz. ”26Az érett diók nagysága ritkán elérheti egy kisebb alma méretét. Könnyen faragható, fényezhető, színezhető. Tapintása olajos. Hajlamos a sötétedésre. Keresztmetszetén szabályosan elhelyezkedő, koncentrikus, finom vonalak figyelhetők meg, mint a vízilóagyarén. UV fluorecszenciája nagyon hasonló az elefántagyaréhoz.27 25 http://www.kislexikon.hu/csont.html. 26 Borbás 1893. p. 845. „Magva eleinte borízű, iható folyadékkal telt, később mandula keménységű, ekkor is élvezhető s nagyon jóízű italt készítenek belőle." 27 Megkülönböztetésének egyik legrégebbi tesztje a cellulóztartalma alapján a kénsavval való megcseppentés, aminek hatására pár perc alatt rózsaszínű, visszafordíthatatlan (!) elszíneződés jelentkezik. Az eredeti elefántcsont nem mutatja ezt a reakciót. Espinoza - Mann 1999. p. 28. 17. kép. Nyers tagua diók és egy tagua dióból faragott netsuke (magántulajdon). Mesterséges anyagok Mesterséges - természetes alapú és szintetikus - anyagokat alkalmaztak és alkalmaznak ma is elefántcsontból készült tárgyak kiegészítésére. A természetes alapú lehet állati eredetű, mint pl. a csontőrleményeket kazein enyvvel keverve létrehozott csontszerű anyag, vagy a kazeinből (tejből kicsapott fehérjéből) formaldehiddel készített müszaru28, ami egy 1899-től előállított félszintetikus műanyag, a kazeinmüanyag.29 Lehet továbbá növényi eredetű, mint pl. a kis-molekulájú természetes gyantákból készült kittek vagy a természetes kaucsuk. A félszintetikus polimerek hidat képeznek a természetes polimerek és a teljesen szintetikus polimerek között. Előállításuk során a természetes polimereket kémiai úton kezelik tulajdonságaik módosítása céljából. A Ch. F. Schönbein által 1846- ban cellulózból salétromsavval és kénsavval előállított növényi félszintetikus anyag, a cellulóznitrát30 kiindulási alapot jelentett a 19. század második felében különböző adalékanyagokkal és technológiai eljárásokkal gyártott több félszintetikus termékhez. Ezek közé tartozik a Parkes által 1862-ben szabadalmaztatott Parkesin31 (később Xy-28 https://www.mozaweb.hu/Lecke--Kemia_10-Termeszetes_alapanyagu_muanyagok-100279. 29 A kazein-formaldehid félszintetikus műanyagot W. Krische és A. Spitteler szabadalmaztatták. Németországban Galalith, Angliában Syrolit, majd Erinoid néven forgalmazták. Mossmann ed. 1997. p. 48., Shashoua 2009. p. 25. A természetes és mesterséges polimerek időrendi táblázatát lásd Mossmann ed. 1997. p. 3., Shashoua 2009. pp. 22-23. 30 Mossmann ed. 1997. p. 27. 31 Mossmann ed. 1997. pp. 27-29. További márkanevek: Aladdinite, Amaroid, Lactoid. Shashoua 2009. p. 25. 77
