Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Morgós András - Sajó István - Minami Takeshi: Segesvár és Kőhalom környéki, 17 - 19. századi festett bútorok pigmentjeinek roncsolásmentes vizsgálata hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátorral. Adalékok a auripigment-indigózöldhöz és alkotóihoz
8. kép. Auripigment-indigózöldek sokasága a zöldtől a kékig terjedő színárnyalatokban. Sokszor egy tárgyon - pl. a nagy laptéka 180(3?) ajtaján - több árnyalatát is alkalmazták. készített, őrölt gesso sottilét és keverd ősze festöcsülleng virágával”.2* Cennininél a CXVI. fejezetben - „Hogyan készül a fatáblák gesso-alapozásához való gesso sottile ” - az alábbiakat olvashatjuk: „Most pedig olyan gessot kell venned, amit gesso sottilenek neveznek, ami ugyanebből a gessobol készül, de jó egy hónapig tisztított, egy dézsában beáztatva. Minden nap cseréld le a vizet, míg minden csomó benne szétporlik és minden melegség kimegy belőle, és olyan lágy lesz, mint a selyem. Azután öntsd le a vizet, formázz cipót belőle, és hagyd megszáradni. Ezt a gessot a patikusok árulják nekünk, festéknek; és ezt a gessot használják gesso-alapozáshoz, aranyozásra, plasztikus díszekhez és szép dolgok készítésére. ”25 Az indigónak jó a színezőképessége, viszont erős napfénynek kitéve gyorsan fakul. Ellenálló kén-hidrogénnel szemben. Temperafestékként használva vagy lakkréteg alatt nagyon stabil lehet. 3.2. Az auripigment-indigózöld: Egy csodálatos szépségű elfeledett keverékzöld Az indigózöld festék készítésekor az előzőekben ismertetett alapanyagokat, az auripigmentet és a szervetlen fehér 24 Merrifield 1999. p. 417., Heitler 2012. p. 87. (pdf p. 155.). A Bolognai kéziratot lásd Merrifield 1849. 25 Gesso sottile = vékony gipszes (CaS04 x 2H20) alapozás készítését lásd Cennini CXVI. fejezet, Thompson transl. 1933. p. 71. Heitler 2012. p. 215. (pdf p. 285.) hordozón rögzített szerves kék indigót általában együtt vízben megtörték, majd kötőanyagot adtak hozzá. Cennini a „Hogyan készül az auripigmentből és indigóból álló zöld c. fejezetben így ír erről: „A két rész auripigmentből és egy rész indigóból készülő festék zöld színű, ezeket tiszta vízzel kell alaposan együtt megtörni. Ez a festék jó pajzsok es lándzsák festésére, és szintén használják szobákat festeni, szekkótechnikával. Nem kíván egyéb kötőanyagot, mint enyvet. ”26 Csíkszenttamásból is maradt ránk leírás az indigózöld készítéséről 1828-ból, amikor Erdélyben még készültek indigózölddel festett asztalosmunkák. „Az Indigó ha auripigmentummal egybe elegyittetik szép zöld lesz, de az auripigmentum olajban nem törik meg, hanem előbb söprő pálinkával kell magára megtörni s az után ha meg törik kel elegyíteni Indigóval. - ezzel nem igen élnek. ”27 A Ferentz Antal által közölt recept érdekessége, hogy az auripigment megtörését pálinka seprőben (vizes alkoholos anyagban) írja le és megjegyzi, hogy az auripigmentet olajban nem lehet megtömi. További különbség, hogy Ferentz külön töri meg az auripigmentet és nem az indigóval együtt, mint ahogy azt Cennini a fent ismertetett receptben ajánlja. Az indigózöld színe alapvetően két dologtól függött: az auripigment és a fehér pigmentre rögzített indigó arányától a keverékben, valamint hogy a rögzítéskor mi volt az indigó és a fehér pigment aránya, vagyis mennyire maradt az indigó sötét vagy mennyire vált világossá. 26 Cennini LIII. fejezet: Thompson transl. 1933. 32., Heitler 2012. p. 163. (pdf p. 233). 27 Ferentz 1828. p. 11. 61
