Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Morgós András - Sajó István - Minami Takeshi: Segesvár és Kőhalom környéki, 17 - 19. századi festett bútorok pigmentjeinek roncsolásmentes vizsgálata hordozható röntgen fluoreszcens elemanalizátorral. Adalékok a auripigment-indigózöldhöz és alkotóihoz
9. kép. Az auripigment-indigózöld öregedése, degradációja fény hatására a 2. képen bemutatott előlapon. A fénytől védett helyeken, a kulcspajzs alatt (felső kép) illetve a ládatető rácsukódásának a helyén, a láda elején (alsó kép) az indigózöld alapszín még jól látható, viszont ahol fényt kapott ott elszürkült, színtelenné vált. Az általunk vizsgált öt festőasztalos bútor mindegyikén megtalálható az indigózöld különböző színárnyalatokban. Egy tárgyon belül akár több árnyalatát is alkalmazták (8. kép). Az indigózöld - az auripigment fény hatására sárga arzén-triszulfidból fehéres, áttetsző arzén-trioxiddá való részbeni átalakulása miatt történő - színváltozása ezeken a tárgyakon is megfigyelhető volt. Leglátványosabban a nagy ládaelőlapon, amin a fénytől védett helyeken, a kulcspajzs alatt és a ládatető rácsukódásának a helyén az indigózöld alapszín még jól látható, viszont ahol fényt kapott ott elszürkült, színtelenné vált (9. kép). A fény hatására bekövetkező károsodás elkerülése céljából az auripigment-indigózöldet tartalmazó műtárgyakat nem szabad közvetlen fényhatásnak kitenni. A kiállítóhelyen, raktárban és a restaurátorműteremben figyelemmel kell lenni a természetes illetve mesterséges világításra, különösen azok UV tartalmára. Ezeket a tárgyakat a napsütéstől, és más hőhatástól is óvni kell, mert azok felgyorsítják az említett fénykárosodást és a természetes öregedési folyamatot. Az indigózöld illetve az auripigment 17-18. századi erdélyi festett asztalosmunkákon való használatának gyakoriságát jól jellemzi a következő, Gőgös Ágotától származó idézet: „...tizennégy erdélyi festett asztalosmunkából származó minta mikroszkópos vizsgálatára került sor, amelyek közül hármat az Umling festőcsalád valamelyik tagja készített. Ezek mindegyikén, továbbá a megvizsgált tárgyakon, öszszesen tizenegy esetben, meg lehetett figyelni az auripigmentet, vagy a zöld festés egyik alkotóelemeként, vagy tisztán a kötőanyagba kevert sárga pigment formájában. Ezek alapján elmondható, hogy a 17-18. századi festőasztalosok körében igen népszerű, gyakran használt pigment volt az aranysárgaként is emlegetett arzén-szulfid.,m Az erdélyi Fiatfalva Unitárius-Református Közös Templom 1804-ben festett egyik feliratos kazettájának a restaurálását a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem Festett fa restaurálás mesterképzője keretében Domokos Levente restaurátor végezte. Ennek során lehetősége adódott a kazettán alkalmazott festőtechnika és a pigmentek részletes tanulmányozására, minták vételére valamint vizsgálatára. A munkát a mesterképzést lezáró szakdolgozatában28 29 foglalta össze, majd 2013-ban szerzőtársakkal együtt publikálta.30 Ez volt az első olyan tanulmány, amely bizonyította és választ adott az erdélyi festőasztalos munkáknál régóta vitatott kérdésre, hogy mi lehet a varázslatos zöldes-kék színben használt kék szerves pigment. A kazettáról vett zöld mintában sikerült bizonyítani, hogy ez a szerves kék az indigó. Az indigó jelenlétét Fourier-transzformációs infravörös (FTIR) spektroszkópiával Mihály Judit igazolta, Sajó István XRD vizsgálatokkal kimutatta az auripigment, gipsz és egyéb szervetlen pigmentek jelenlétét, Galambos Éva pedig mikroszkópos rétegszerkezeti vizsgálatokkal járult hozzá a kutatás sikeréhez. Ajánljuk cikkünket mindazok figyelmébe, akiket szintén elvarázsol az indigózöld különleges szépsége. A felvételeket Morgós András készítette. 28 Kovácsné Gőgös 2008. p. 18. 29 Domokos 2012. 30 Domokos - Galambos - Sajó 2013. pp. 68-69. 26-27. kép. 62
