Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Bóna István: Mi lesz a leválasztás után?
változása, hanem az eredeti anyaggal való kölcsönhatásuk is okozhatja.9 A lejátszódó folyamatok igen bonyolultak. Mára eljutottunk oda, hogy a műgyanta szilárdítok és fixatívok használatát a kő és a falkép konzerválásban, ha lehet, kerüljük. Hasonló a helyzet a hordozókkal is. Korábban úgy gondolták a szakemberek, hogy ha ezek stabilak, tartósak, akkor megfelelők is. Csak mellékesen vetődik fel az, hogy a hordozó együtt kell működjön a hordozott müvei. Egymásra hatásuk vizsgálatával eddig alig foglalkoztak. A fent pontokba szedve bemutatott tulajdonságokból csak a hőtágulás és az alacsony hővezetés követelménye mutat arra, hogy ez a gondolat korábban egyáltalán felmerülhetett. A hordozóktól elvárt tulajdonságok és a tervezés szempontjai a szerző tapasztalatainak és vizsgálatainak tükrében • A leválasztott falképek aktív viszonyban vannak a környezetükkel. Károsító folyamatok akkor is le fognak játszódni bennük, ha megpróbáljuk őket elszigetelni. • A nedvesség kapilláris- vagy hőkondenzáció, esetleg higroszkópos sók útján „szigetelő” hordozó alkalmazása esetén is bejut a falképekbe. • Vízoldható só minden falképben van. Maga a kalcium-karbonát, a vakolat egyik alapanyaga ugyan kis mértékben -, de vízoldható só. • A rosszul megtervezett, komplex szerkezet - eredeti vakolat - ragasztó - hordozó — szilárdító szer - festék fixatívok - kiegészítések - együttműködése erősítheti a károsító faktorok hatását. A szerkezet túl összetett ahhoz, hogy biztonsággal megjósolhassuk a működését. Ezért fontos elkerülni azokat az anyagokat és eljárásokat, melyek nagy valószínűséggel gondot okozhatnak. • A hátulról zárt hordozók a porózus rendszerek pórusait egyirányúsítják: azaz minden károsító hatás szükségszerűen a festett felületen fog koncentrálódni. A kondenzációval a falképen belül megjelent víz az általa feloldott anyagokkal csak a festett felület felé tud eltávozni, így az oldott anyagokat is szükségszerűen oda viszi. Az ilyen aszimmetrikus szerkezetek idővel, nagy valószínűséggel károsodásokat okoznak. • Kerülni kell a jó hővezető anyagok, jellemzően a fémek alkalmazását. Ezek közelében hőkondenzáció jöhet létre a vakolat-szerkezet belsejében. • Kerülni kell a víz alkalmazását (vakolatok, ragasztók). Legjobbak az egykomponensü, kondenzációval kötő, vagy az etil-szilikát alapú ragasztók, esetleg kiegészítő vakolatok. • A jó hordozó az, amelyik a legjobban hasonlít az eredeti falszerkezethez. • Minden hordozón károsodhat a falkép, ha nem megfelelő körülmények között állítják ki, vagy raktározzák. 9. kép. Az 1. számú kísérleti modell. Freskó üvegszálas poliészter rácsra erősítve vizes szilikát alapú vakolattal. Nagyfokú romlás tapasztalható. MMHCEÄ runt. \oo J ro0?. M«rr. % 10. kép. A 9. számú kísérleti modell. Freskó üvegszálas poliészter rácsra erősítve vízmentes etil-szilikát alapú vakolattal. A ragasztót leszámítva mindenben azonos az előzővel. Lényegesen kisebb romlás tapasztalható. A felerősítés kötőanyaga mindkét esetben szilikagél, csak ebben az esetben elkerültük a víz használatát. A szerző doktori munkájának témája a hordozók és freskók egymásra hatásának a vizsgálata volt.10 Számos mintatestet készített, részben irodalmi adatok alapján, részben a saját elképzelései szerint, azért, hogy tesztelje a működésűket. A vakolatokat olyan nagy mennyiségű 9 Manaresi 1976., Lehmann 2004. pp. 71-90. >0 Bóna 2007.
