Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Bóna István: Mi lesz a leválasztás után?
11. kép. Az 5. számú kísérleti modell. Freskó alumínium méhsejt lapra erősítve francia restaurátorok által használt módszer alkalmazásával. A freskó hátuljára diszperziós ragasztóval egy üvegszövet van felragasztva, majd erre vizes diszperziós vakolat került. A vakolat száradása után a freskó méhsejt lemezre való felragasztása epoxigyantával történt. Nagyfokú romlás tapasztalható. nártium-karbonáttal impregnálta, ami a gyakorlatban valószínűleg soha nem fordul elő, hogy így gyorsítsa fel a károsodási folyamatokat. A mintatestek több mint tíz éve azonos körülmények között vannak egy száraz és jól temperált pince falán. Ennyi idő alatt drámai különbségek alakultak ki az azonos módon elkészített és preparált, de különböző hordozókra felvitt mintafreskók állapotában. Ezek részben igazolták szerző eredeti feltételezéseit, de új szempontok is felmerültek. Az eddigi megfigyelések alapján két dolgot kell kiemelnünk: a fémek és a kezelések során alkalmazott víz káros hatása egyaránt bebizonyosodott. Ezekre korábban nem fektetettek hangsúlyt (9-10. kép). Néhány hordozó részletesebb bemutatása, esettanulmányok 1. Alumínium-méhsejt szerkezetek (11. kép) A különleges minőségű, nagy szilárdságú alumíniumból készült méhsejt lemezeket elsősorban a repülő- és űrtechnika számára gyártják. Több fajtájuk létezik, melyeket különböző gyártmányneveken forgalmaznak. Manapság, habár nagyon drágák, ezek a legnépszerűbbek. Népszerűségük oka: könnyűek, merevek, kezelésük egyszerű. Szerkezetük A lemezeket két oldalról epoxigyantával átitatott üvegszövet borítja. Különböző vastagságban kaphatók. Vannak olyanok is, melyeket rá lehet hajlítani egy bonyolult felületű falképre. Ezeknél ugyanis az epoxigyantával utólag impregnálják az üvegszövetet. A gyanta kötése után a szerkezet megtartja a kialakított formát. Méhsejt lapokat másból is állítanak elő: műanyagokból, műanyaggal impregnált papírból.11 Ezek is felmerültek a szakmai gyakorlatban, de sokkal ritkábban.11 12 A két oldalukra többnyire üvegszövet vagy nemezeit üvegszál, esetleg szénszálszövet kerül poliészter-, vagy epoxigyantával. A választék szinte végtelen. Ez a hordozó-fajta különlegesen szilárd. Alumínium-méhsejt lemezre építettük fel azt a gödöllői kastély mellett talált és stacco a massello technikával leválasztott barokk falképet, melyet a cikk elején bemutattunk. A falkép hátulján sok helyen még a tégla is fent maradt (12. kép), ezért extrém súlyuk van az elemeknek. Itt nem volt helye a kísérletezésnek, a legerősebb megoldást kellett választani. Szerző említett vizsgálatai eredményeinek nyomán a felerősítéshez vizes anyagokat nem használtunk. A freskókat előbb kétkomponensű kemény poliuretánhabba ágyaztuk, majd egykomponensü 12. kép. A gödöllői kastély mellett talált barokk freskó előkészítése az új hordozóra való felerősítéshez. Ahol nagy mennyiségű tégla maradt rajta, ott hatalmas volt a súlya. Kézzel nem volt mozgatható. 13. kép. Alumínium méhsejt lemezek felragasztása a freskók hátuljára egykomponensü poliuretánhab segítségével. 11 Tschierske 1998. pp. 325-337., Frohberg 2004. pp. 148-157., Schleiermacher 1969. p. 20. 12 Móra 1984. p. 274. 35
