Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Rauca-Bencze Fruzsina: Melka Vince festmények a Kolozsvári Művészeti Múzeum örökségében. Esettanulmány: egy nagyméretű vászonkép restaurálása
13. kép. Részletfelvétel egy szakadásról. 14. kép. Egyenetlen lakkréteg, részlet. összezsugorodik a kompresszió hatására, a másik oldal pedig kifeszül, így az első lerövidül, a második pedig megnyúlik. Emiatt szerencsésnek nevezhetők azok a festmények, melyeket festett felükkel kifelé tekertek fel, mert a kiegyenesítés során az alapozó- és festékrétegek a helyükre kerülhetnek (1. ábra), amennyiben a tapadásuk a hordozóhoz megfelelő volt. A festett oldallal befelé felcsavart festmények esetében azonban fennáll a veszélye annak, hogy a kiegyenesítés után kipergések, hiányok fognak jelentkezni a felületen (2. ábra). A felhasznált anyagok sokfélesége és öregedésük eltérései miatt - ami meghatározó mechanikai különbségeket okoz - egy műalkotáson belül sokszor nagyon változatos jelenségekkel szembesülünk. A tanulmány tárgyát képező festmény vékony, fehér színű enyves alapozásra készült. A festékrétegek kötőanyaga olaj. A festmény felületén számos hiány, kipergés, karcolás mellett öregedési repedésháló is észlelhető volt, különösen az árnyékos, sötét felületeken. A festékrétegek vastagsága és felhordása nagyon változatos: a művész a férfi arcát, ruháját és a fényeket pasztózusan dolgozta ki, viszont a háttér festékrétegének vékonysága 1. ábra. A hordozó és a rajta található rétegek mozgása abban az esetben, amikor a vásznat festett oldalával kifelé tekerik fel. lakkréteg festékréteg alapozó vászon 2. ábra. A hordozó és a rajta található rétegek mozgása abban az esetben, amikor a vásznat festett oldalával befelé tekerik fel. 15. kép. UV-lumineszcens felvétel. 113
