Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 20. (Székelyudvarhely, 2020)
Rauca-Bencze Fruzsina: Melka Vince festmények a Kolozsvári Művészeti Múzeum örökségében. Esettanulmány: egy nagyméretű vászonkép restaurálása
folytán a vászonhordozó struktúrája néhol megjelenik a felületen. A festményt erősen megsárgult, elöregedett, egyenetlen lakkréteg borította (14. kép). Az UV-lumineszcens felvételen tisztán láthatók a lakkszivárgások, lefolyások, melyek arra utalnak, hogy a képet oldalára fordítva lakkozták (15. kép). Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a lakkozás nem akkor történt, amikor a művész befejezte a művét, hanem jóval később, az egyik méretváltoztatás során, mivel a lakkréteg nem fedi a vászon festett eredeti széleit. A lakkréteget vastag szennyréteg, rovar általi és egyéb cseppek, valamint ragacsos foltok borították. A restaurálás menete A feltárást megelőzően a szerző kutatóablakokat (16. kép) nyitott a festmény egyes részein különféle oldószerkeverékekkel. Leghatásosabbnak a terpentin, izopropil-alkohol és az ammónium-hidroxidban elszappanosított lenolaj oldószerkeverék bizonyult. Ezt a vászon festett oldalának portalanítása, majd a festékréteg 10x12 cm-es japánpapír darabkákkal és 4%-os halenyvvel való ideiglenes levédése követte. A négyszögletes japánpapírok felragasztása előtt, a szakadások mentén megtörtént a vászonszálak élbeigazítása. Ezt követően a hasadásokra merőlegesen, egymással párhuzamosan, halenyvvel 1 cm-es szélességű japánpapír csíkok kerültek felragasztásra (17. kép). A papírcsíkok 16. kép. Kutatóablakok. 17. kép. Egy szakadás felületi levédése. szerepe az volt, hogy megakadályozzák a hordozó helyi mozgását és torzulását az egyenesítési beavatkozások során, valamint, hogy megállítsák a hasadások továbbterjedését, elegendő mechanikai ellenállást biztosítva a hatékony kiegyenesítés eléréséhez. A vászon szélein a helyi egyenetlenségek korrigálása hőálló Melinex fóliák és enyhén nedvesített itatóspapírok közötti vasalással, és hideg márványlapokkal való préseléssel történt. Ezt követően a festmény széleire - a japánpapír fölé - 3 cm-es szélességű selyempapír került felragasztásra halenyv segítségével. Ez a későbbiekben elvégzendő kiegyenesítés és feszítés munkafolyamatához volt szükséges. Ezt követően a vászon - hátoldalával felfelé - egy egyenes munkalapra került. A festett rész alá egy itatóspapírokból álló puha ágy készült, a pasztózus felületek megóvása érdekében. Az egyenesítés és feszítés ideiglenes, pauszpapírból 8 cm szélesre vágott, de előzőleg hideg vízben 9,5 cm szélességűre duzzasztott és halenyvvel6 felragasztott húzószélekkel történt. A művelet célja a vászon kifeszítése volt a pauszpapír csíkok száradása közben fellépő erő segítségével. A lépések a következők voltak: 1. A pauszpapír sávok felragasztása a munkalapra oldalanként, a vászon széleitől 8 cm-es távolságban elhelyezve, kb. 1 cm szélességben rögzítve (18. kép). 2. A pauszpapír csík festmény felőli oldalának enyvezése ugyancsak 1 cm szélességben (19. kép), és gyors elhelyezése a festett felület selyempapírral védett szélei alá. 3. Az összeragasztott felület márványlapokkal való lesúlyozása a megfelelő és egyenletes ragasztási erő elérése érdekében (20. kép). A márványlapok csak addig maradtak a felületen, míg a pauszpapír száradni és zsugorodni nem kezdett. Az ideiglenes húzószélekkel történő kiegyenesítésnek és feszítésnek köszönhetően, a pauszpapír zsugorodása és száradása folytán a vászon minden irányban egyszerre, egyenletesen és megegyező erővel egyenesedett és feszült. A beavatkozás eredményeképpen a hullámosodás és a deformációk eltűntek; az eljárás előnye volt továbbá, 6 12%-os halenyv került felhasználásra. 114
