Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)

Emődi András: Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái

1. kép. Szász József templomterve (1835).

2. kép Az újvárosi templom (jobb szélen) tornyok nélkül (1857, kőnyomat).

tést, hogy tulajdonképpen Tébi János szerkezetét helyezte el Daday a nyugati toronyban! Példa nélküli az újvárosi toronyóra sorsa, ugyanis majd három évtizeddel elkészülte és két évtizeddel készítőjének halála után helyezték működésbe. Daday József mindezek fényében a már meglévő Tébi János-féle kész szerkezethez készítette el a számtáblákat, mozgásátviteli és egyéb járulékos elemeket. Ismereteink szerint ez volt Daday első toronyórás munkája, talán ez lehetett a későbbiekben kibontakozó ez irányú munkásságának szikrája. A leszerelt és restaurált óra (erről alább lesz szó) vázszerkezetének és alkatrészeinek kivitelezése egyébként már korábbi, téves datálásunkkor is fejtörést okozott, ugyanis egyértelműen kitűntek a 19.

század első felében alkalmazott, arra az időszakra jellemző formák, technológiai megoldások. A hegyközcsatári és magyargyerőmonostori szerkezetekkel való utólagos öszszevetés pedig semmi kétséget nem hagyott Tébi János „szerzősége” felől. Mentségünkre szolgáljon, hogy egy 1885-ben készített teljes körű egyházközségi leltározás nyomtatott ívein is már a múlt homályába veszett Tébi János adománya, ugyanis tévesen 1836-ot tüntetett fel beszerzési évként és Tébi Mihályt adományozóként. A toronyóra leltári értéke 1885-ben 200 forint volt.

Tébi János 80 esztendős korában, 1851. január 14-én halt meg. A toronyórák kutatása gyermekcipőben jár, így joggal feltételezhetjük, hogy az ismertetett szerkezetein

78