Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Denielisz Dóra: "Fából csinált és zsendellyel fedett…" Faszerkezetek egykor és most Háromszék református templomépítészetében
12. kép. A bikfalvi református templom 1911-ben és napjainkban (forrás (1): Székely Nemzeti Múzeum, Fotótéka, Ltsz.: JA10_041_2 A bikfalvi ref. templom (képeslap), (2) a szerző felvétele, 2015). templom 1901-es átépítési tervei Gyárfás Győző sepsiszentgyörgyi építész munkáját dicsérik (11. kép). E példa különlegessége abban áll, hogy nemcsak a ma is látható állószékes tető terveit tartalmazza, de a korábbi - feltehetően 18. század végi - tetőszerkezet rajzát is, mely szintén a fentebbi, bitai és étfalvi típusok rokona. Vajnafalva esetében egy 1931-ben épült szerkezet látható, mely tulajdonképpen már kortárs megoldásként is értelmezhető. A boltozat léte miatt ugyanis a tetőszerkezet szétcsúszását nem a talpszelemenek síkja felett közvetlenül oldották meg, hanem szükséges volt ferde fém vonórudak beépítése, mely némiképp hasonlatos a korábbi fa megoldásokhoz (10. kép). Toronysisakok és haranglábak Az erdélyi toronysisakok felépítése és tipológiai áttekintése hasonlóan szükséges lenne a tetőszerkezetekéhez, melyre jelen tanulmány terjedelme miatt sem vállalkozhat. A háromszéki régiónak azonban érdemes megemlíteni egy egyedülálló jelenségét. A barcasági területekkel való szoros földrajzi, gazdasági és szellemi kapcsolat révén az ott oly jellegzetes - leginkább a szász evangélikus templomépítészetet jellemző - toronysisakok a szomszédos református templomokra is hatással voltak. Ma már tulajdonképpen csupán a sepsimagyarósi - esetleg a csomakőrösi - templom sisakja őrzi a „szászos” formavilágot, melyet szerényebb esetekben a sisak derekán közbeiktatott dob mely gyakran kilátóhelyként szolgál -, igényesebb példák esetében a négy- és nyolcszög ritmusára szerkesztett sisakforma adja. Egykor vélhetően Háromszék déli területein elterjedtebb volt a fentebbi formavilág, ennek egy tanúja a bikfalvi templomról fennmaradt történeti fotó 1911-ből, mely a Székely Nemzeti Múzeumban található (12. kép).20 13. kép. A bikfalvi református templom egykori toronysisakjának szerkezeti rajzai (forrás: Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára (Kolozsvár), Debreczeni László hagyatéka, Vázlatkönyvek, 1937. pp. 14.). A képeslapon szembetűnő a brassói fekete templom sisakjával való hasonlóság. A ma látható Debreczeni László-féle sisakot megelőző 1768-ban épült sisakszerkezetet maga a rajzoló mérte fel, vázlatkönyvei alapján mi is ismerhetjük pontos felépítését (13. kép).21 Félfecskefarkas lapolásokkal és András-kereszt merevítésekkel jellemezhető a szerkezet, legjellegzetesebb pontja azonban a négyzet nyolcszögesítésére tett szerkezeti megoldása. A szászos toronysisakokon túl a legtöbb háromszéki példa igen egyszerű megjelenéssel bír, kivételt képezve ez alól a barokk kor összetett hagymasisakjai, melyek azonban szintén kevés helyen lelhetőek fel. Korábban Háromszéken, ahogyan Erdély szerte, jóval több fa torony és harangláb volt található. Utóbbiak alatt nem csupán a klasszikus értelemben vett, könnyen azonosítható példák értendőek, hanem többek között a tetőszerkezetbe integ-20 Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Fotótéka, Ltsz.: JA10_041_2; A bikfalvi ref. templom (képeslap). 21 Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára (Kolozsvár), Debreczeni László hagyatéka, Vázlatkönyvek, 1937. pp. 14. 71
