Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Denielisz Dóra: "Fából csinált és zsendellyel fedett…" Faszerkezetek egykor és most Háromszék református templomépítészetében
„Fából csinált és zsendellyelfedett... ”x Faszerkezetek egykor és most Háromszék református templomépítészetében. Danielisz Dóra Bevezetés Az épületek és tárgyak értékének megítélése folyamatosan változik. Korábban nem ismert, feltáratlan vagy értéktelennek ítélt emlékek újra felfedezése gazdagíthatja egy korábbi korszakról alkotott képünket vagy akár teljesen új megvilágításba helyezheti azt. E gondolat volt többek között a jelen tanulmányt is eredményező gyűjtőmunka alaptétele. 2015-2018 között zajlott az az egyéni gyűjtés, mely az egykori Háromszék vármegye - pontosabb lehatárolásban a mindenkori Sepsi, Kézdi, Orbai és Erdővidéki Református Egyházmegyék - templomállományának felmérését és dokumentálását célozta. Az épületek alaposabb megismerésén keresztül a szerző mind új tudományos, mind hasznos gyakorlati szempontokkal igyekszik gazdagítani az erdélyi, szűkebben véve pedig a háromszéki református templomépítészetről alkotott ismereteket. A kutatás első tanulságaiból született az elhatározás, hogy a faberendezések és épületszerkezetek kiemelt figyelmet érdemelnek, hisz gyakran ezek a vizsgált épületek legkevésbé ismert és értett részei, annak ellenére, hogy a legnagyobb csodálatot váltják ki akár a laikus szemlélőből is. A vizsgált - és következőkben Háromszék példáján kifejtett - emlékek körébe értendők, mind a templomok belsőépítészeti kiképzéséhez tartozó faelemek (berendezések, karzatok), mind a térlefedés szerkezetei (famenynyezetek és faboltozatok), valamint a kiterjedtebb épületszerkezetek (fedélszerkezetek és haranglábak) és csupán a levéltári források, archív felvételek nyomán ismert fatemplomok szűk köre. Templomi berendezések és karzatok A belső tér berendezései mind a felületképzés és díszítések, mind felépítésük szempontjából érdekesek lehetnek számunkra. Míg azonban előbbiek gyakran jól dokumentált motívumok művészettörténeti, néprajzi kutatások által, úgy a szerkezetelemzések gyakran csak a restaurá-1 A cím utalás egy a Herepi János és Szabó T. Attila levéltári kutatásainak nyomán közre adott publikációra, mely az egyik legteljesebb katalógusa Székelyföld faépítményeinek. Az idézet a kálnoki református harangláb leírásában olvasható. Herepei - Szabó T. 1939. p. 7. torok, ácsmesterek és építészek érdeklődésére tarthatnak számot. Az általunk vizsgált területen a templomi berendezések nagyrészt a 18-19. századból származnak. Közöttük olyan jól ismert példák is találhatóak, mint az illyefalvi (1786) és zabolai (1772/1896) erődtemplomok padjai és karzatai, vagy a feldobolyi templom berendezései (1768/1773). Fellelhetőek viszont szép számban kevésbé ismert emlékek, többek között ide sorolhatók a kézdimátisfalvi templom padjai és úrasztala (18. század második fele?), a kézdimártonfalvi templom orgonaszekrénye (1823-24), a bibarcfalvi templom egykori szószékkoronája (1897) vagy a sepsimagyarósi templom nyílászárói, berendezése és karzatai (1797).2 Előbbi jól kutatható csoporton túl, külön figyelmet érdemelnének a máig feltáratlan emlékek, melyek éppen rejtett voltuk miatt még nagyobb veszélynek vannak kitéve. Közismert tény, hogy a padlások és pincék tömegesen rejtenek korabeli tárgyakat, illetve gyakran találunk másodlagosan beépített szerkezeteket vagy újra felhasznált berendezéseket jóval későbbre datált belsőépítészeti elemekben. Ezek közé sorolható többek között a keresztvári templom padlásán megtalálható szószékkorona hangvetője (1763)3 (1. kép), és a ma lefestett állapotban található szotyori templom padjai (18. század közepe?) (2. kép). Mindkét esetben még a helyszínen rögzítésre kerültek a tárgyak, illetve a rájuk vonatkozó megfigyelések - eredeti színezés és minták vélt nyomai. A kevéssé ismert emlékek restaurátori és művészettörténeti kutatása, legalább az ismert típusok rögzítése fontos lenne számunkra, mert e tárgyak már csak számosságuk miatt is pontosabb képet tudnának festeni a 18-19. századi templomi berendezések milyenségéről. Megtudhatnánk, mit tekinthetünk helyi jellegzetességnek, vagy éppen „átlagosnak”, melyet csupán egy-egy kiragadott 2 A közölt adatok a helyszínen is megfigyelhető évszámok, illetve megtalálhatók: Tombor 1968. 3 A töredékesen fennmaradt szószékkoronát a szerző 2018 nyarán fedezte fel a keresztvári templom padlásán. A hangvető tetejére ceruzával az 1880-as dátumot írták, szegélyén körben azonban az alábbi festett szöveg volt olvasható: „Est Istenében | tsináltotta Mo \ haiSzabbo Jáno | 5 Ur ■ A ■ 1763 Ugyanitt több helyen azonosítható volt a tárgy egykori festése, mely világos és sötétzöld, valamint piros, barna, fekete és fehér színekben pompázhatott. 65
