Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Németh György: Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyo szerkezetű kabinetszekrény
21. kép. Abraham és David Roentgen átalakítható asztala, Neuwied, 1769. Museum fur Angewandte Kunst, Frankfurt am Main. vizsgált bútortípusban megnyilvánuló tervezői gondolat véleményünk szerint előre jelzi azt a forradalmat, mely világhírű ébenisták29 működése által, csak a 18. század későbbi évtizedeiben következett be a bútorkészítés területén Európában, és az ebben a korban rendkívül népszerűvé váló átalakítható- és többfunkciós bútorok megalkotásához vezetett. Abraham és David Roentgen, illetve a Franciaországban működő ébenisták, Jean-Franţois Oeben és Jean-Henri Riesener átalakítható bútoraikon a konstrukció kialakítása és a mozgatási mechanizmusok területén szerzett speciális ismereteiket többek között a funkcióváltás céljából alkalmazták. Bútoraik a konstrukciójukon alkalmazott szerkezeti megoldásokkal és a beépített mechanikai szerkezetek segítségével alakíthatóak át különböző használati célokra.30 29 Anca Fleşeriu Nagyszebeni ébenisták a 18. században című tanulmányában a következőket írja: ,plz évszázadok folyamán az „ébenista" fogalma különféle értelmezéseket kapott. Az európai reneszánsz idején, a 15-16. században azokat az asztalosokat értették ez alatt, akik a bútorok felületének ébenfával való borítására specializálódtak. A 18. századtól a kifejezés sokkal tágabb jelentéssel bír. A 18. század első felétől az „ ébenista ” azt a műbútorasztalost jelenti, aki egzotikus faféleségek felhasználásával készít inkrusztrációt, intarziát, marketériát és a többi, mely technikák alkalmazásával luxuskivitelű díszbútorokat állít elő és egy másik céhszervezet kötelékébe tartozik, mint az asztalos. Az utóbbiak csupán használati bútorokat készítettek. ” Fleşeriu 2001-2002. p. 189. 30 Az átalakítható bútor legkorábbi kombinációi konzol- és játékasztalok. Abraham Roentgen (1711-1793) már mechanikai szerkezetet alkalmazva többfunkciós bútort konstruált, mely konzol-, játék és íróasztalként szolgált. A típus egyik legkorábbi példányát a frankfurti Iparművészeti Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Dániel Klára „levelesládáinak” esetében olyan bútorokról beszélhetünk, melyeknek alapvetően még csak a megjelenésük változik meg a szerkezeti elemek mozgatása által. A forgatható dobozok kinyitásával nem módosul, csupán rejtettségéből tárul elénk a bútorok igazi funkciója.31 * * Az európai bútortörténetben közismert, hogy a kabinetszekrény mint bútortípus - számos más bútortípushoz hasonlóan - a ládából alakult ki. A kabinetszekrények a bemutatásukra szolgáló asztalról, állványról, alacsonyszekrényről leemelve ládaként hordozható bútorok. Oldalfalaikra gyakran a hordozást lehetővé tevő fogantyúkat is szereltek, ládaként való használatuk tehát nem tekintendő külön funkciónak. Bíró Sámuel és Dániel Klára „levelesládáinak” megnevezésére ezért nem használható az „átalakítható bútor” kifejezés mint terminus technicus. Átalakíthatóságra való képességükkel magyarázható azonban az elnevezésük körüli „anomália”. Múzeum gyűjteményében őrzik, melyet a mester Herrnhagban, 1745 körül készített. Az átalakítható bútor további fejlődéséhez az invenció a késő 1760-as évek Franciaországából, az ott működő ébenisták, Oeben és Riesener tevékenységéből származik. Ennek köszönhető a szász választófejedelem megrendelésére 1769-ben készített, számos speciális retesszel működtethető átalakítható asztal. Zinnkann 2005. p. 49. 31 A bútorgyűjtemény munkatársa, Semsey Balázs főmuzeológus volt a szerző segítségére annak a kérdésnek az eldöntését illetően, hogy az átalakításra való képességet milyen értelemben lehet megfogalmazni az általunk vizsgált bútortípussal kapcsolatosan. 38
