Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 19. (Székelyudvarhely, 2019)
Németh György: Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyo szerkezetű kabinetszekrény
A bútorok készítésének történeti háttere A levelesládák egykori tulajdonosai, homoródszentmártoni Bíró Sámuel (1665-1721) és felesége vargyasi Dániel Klára (1676-1735) 1700-ban már házasokként említtetnek. A bútorok készíttetése idején, mely a Rákóczi-féle szabadságharc idejére esik, gyermekeikkel Dél-Erdélyben, Brassóban éltek. A változó hadi sikerekkel zajló háborúban Brassó mint megerődített város a német helyőrség védelme alatt állt, ahol a császárhoz hü szász lakosság és egy olyan nemesember, mint Bíró Sámuel, aki magát a kuruckodástól távol tartotta, családjával viszonylagos nyugalomban élhetett az országot sújtó rendkívüli megpróbáltatások között. A székely középnemesi családból származó Bíró Sámuel, az önálló Erdélyi Fejedelemség utolsó éveiben a nagyhatalmú Teleki Mihály titkáraként kezdte pályafutását, majd később Bánffy György gubernátor szolgálatába állt. Állami tisztviselőként fokozatosan lépdelt előre a hivatali ranglétrán: a csíki vashámorok provizora, az erdélyi harmincad főfelügyelője is volt, majd 1715-től főkormányszéki tanácsosi tisztet kapott, 1718-ban az unitárius egyház főgondnokává is megválasztották. Felesége, Daniel Klára a székely társadalom felső rétegéhez tartozó primori családok egyikéből, az udvarhelyszéki vargyasi Daniel családból származott. Családjaik révén egyúttal mindketten Erdély unitárius elitjéhez is tartoztak.32 Érdekes adat található vargyasi id. Daniel Gábornak a Daniel család tagjainak életrajzait tartalmazó könyvében, miszerint Dániel Klárát 1724-ben kihallgatták a Dániel család okiratainak, leveleinek ügyében. Mint tanú azt vallotta, hogy bátyja, Dániel Mihály halála után annak özvegyétől idősebb Dániel Ferenc engedélyével a családi levelek - így a vargyasi birtok donatiója is - hozzá kerültek és azokat a háború végéig őrizte.33 A szabadságharcosokhoz csatlakozó Dániel Mihály a patai ütközetben, az ostromlott Kolozsvár felmentésére igyekvő Rabutin generális csapataival vívott csatában, 1704. október 8-án vesztet-32 Az életrajzi adatok forrásai: Daniel 1896. pp. 221-222., Kovács 2007. p. 7., Balogh 2011. pp. 41-56., Szirtes 2015. pp. 49-55., Fehér János szíves közlése. 33 Daniel Klárát 1724. november 30-án hallgatták ki a Daniel-család leveleinek holléte felöl. Tanúként vallomást tett arról, hogy édesapjuk, Daniel István (1639-1688) halála után minden levél legidősebb fivéréhez, Mihályhoz került, aki 1703-ban a Rákóczi-féle szabadságharc kezdetekor gondoskodott azok biztonságba helyezéséről. A leveleket feleségével, Kun Zsófiával Brassóba vitette. Daniel Klára tanúvallomásában arra hivatkozik, hogy a „brassói obsidium " idején, vagyis az 1704 elejétől 1705 júliusáig tartó kuruc blokád ideje alatt nagybátyja, id. Daniel Ferenc „conse[n]ssusábó\’\ vagyis engedélyével/egyetértésével vette magához az időközben megözvegyült Kun Zsófiától a családi iratokat azért, hogy „ az akkori háborüságos időkben valami kár ne érje azokat '. A megszokott rendtől eltérő módon így leányörökös kezébe került a tulajdonképpen csak fiúörökösöket illető okmány, az ősi vargyasi birtok donációja is, melyről vallomásában Klára név szerint is említést tesz. A harcok elmúltával Klára a családi leveleket fivérének, Dániel Ferencnek, mint „nagyobb atyafinak" adta át. Dániel 1896. p. 104., pp. 196-198., 221-222. te életét.34 A Rákóczi féle szabadságharc idején Bíró Sámuel és felesége megrendelésére készült levelesládákkal kapcsolatosan felmerül a kérdés, hogy készíttetésük nem állhat-e összefüggésben a Daniel család levéltárának a harcok idején átmenetileg szükségessé vált őrzésével? A második szekrény készíttetésében, talán közrejátszhatott a nyugaton elterjedt szokás is, nevezetesen, hogy a kabinetszekrényeket olykor párban, egymás pandantjaként állították fel a főurak, gazdag polgárok házuknak, palotájuknak a reprezentációt szolgáló helyiségében. A bútorok készítésének lehetséges helyszínei és az alkotó személye A Rákóczi-féle szabadságharc viszontagságos éveiben elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Bíró-Daniel család nagyobb távolságban levő bútorkészítő központban - akár Bécsben vagy például Augsburgban - megrendelt luxusbútorhoz juthatott volna, mivel ebben az időben a Magyarországon és Erdélyen áthaladó legfontosabb kereskedelmi útvonalak is veszélyeztetve voltak.35 A Székely Nemzeti Múzeum tragikus körülmények között elpusztult műtárgyának provenienciájával kapcsolatosan Nagy Géza megjegyzi, hogy azt a hagyomány szerint Kolozsváron készítették.36 Az írás lapalji jegyzetéből azonban kiderül, hogy ez a hagyomány félreértésből is származhatott, ugyanis Bíró Sámuel címerét összetévesztették gróf Haller János erdélyi kormányzó címerével.37 A készítés lehetséges helyszínét kutatva véleményünk szerint figyelembe kell venni, hogy Erdély ebben az időben katonai és közigazgatási szempontból két részre szakadt, egy kurucok által megszállva tartott északi és a császári csapatok uralma alatt álló déli országrészre, melynek Nagyszeben volt a központja (7. ábra).38 Jean Rabutin generális Nagyszebenből Kolozsvár felmentésére 1704-ben indított expedíciós hadművelete során - melynek döntő összecsapása volt az október 8-ikai patai ütközet - Kolozsvár védműveit a városi tanács tiltakozása ellenére leromboltatta és a várost védelmező császári helyőrséget onnan kivonta, így a város végleg elveszítette korábbi megerődített jellegét.39 34 Daniel 1896. pp. 196-198. 35 A Rákóczi-szabadságharc keltette bizonytalanságot tükrözi az [angol] Kereskedelmi és Ültetvényes Bizottság 1707-ben kelt egyik irata, miszerint a harcok veszélyeztetik a Hamburgból Konstantinápoly felé irányuló áruszállítást. Kurucz 1992-1994. p. 45. 36 Nagy 1891. pp. 76-77. 37 E czimert, mely két egymással szembe néző, szájukban kopjál tartó kettős farkú oroszlánt ábrázol, alattuk, koronából kiemelkedő kivont kardot tartó pánczélos karral, fiint csillaggal, a paizs fölötti koronás sisakon három struccztollal, a gr. Haller család czimerének nézték többen, s ebből aztán az a „hagyomány" származott, hogy a szekrényt a kolozsváriak gr. Haller János erdélyi kormányzónak (1734-56) készítették, a kinek harmadik felesége Vargyasi Dániel Zsófia volt. " Nagy 1891. p. 76. 38 Köpeczi 1988 nyomán, a térképet rajzolta Palovics Lajos. 39 Markó 1933. p. 204. 39
