Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Madarászné Gorej Judit: Oszlopos állóóra restaruálása
A felületet sok helyen nem simították el, a rajta lévő alapozás ellenére is láthatók maradtak a szerszámnyomok - gyalu, fűrész, véső okozta mélyedések. A hiányzó oszlopok közötti, szintén hiányzó hátteret kitöltő faragványok helyén nyers színű, lenből készült vászonkötésű textil, rajta vörös színű festék — minium - maradványát találtuk. Az aranyozott omamensek több rétegben felvitt gipszes alapozást kaptak, amire sárga és vörös bóluszt, végül laparanyat tettek (18. kép). Az óraházon lévő szürkéskék márványozás jellegzetes színét az ólomfehér és növényi szén pigmentek keverése adta. Alapozásként ólomfehér- és kis mennyiségű okker pigmentet kevertek össze kréta töltőanyaggal. A márványozást a szürkéskék három árnyalatának variálásával hozták létre, a kétféle pigment arányváltoztatásával (19. kép). A vörös márványozás csontszínű alapozást kapott alaptónusként, amelyre kétféle vörös és egy fekete pigment felhasználásával, megjelenésében vörös és rózsaszín mintázat került (20. kép). A fehér plasztikák színét a három rétegben felvitt ólomfehér és kis mennyiségű növényi szén pigment adta (21. kép). Oszlopos állóóra oszlopok nélkül Az óraház felületét lazán lerakodott, valamint erősebben kötődő szennyeződés fedte, ami a festett felület repedéshálójába is beült. A legszennyezettebb a párkány és a talapzat teteje volt, ahol az összecementálódott por alatt a márványozás alig látszott (22-23. kép). A talapzat hátoldalán — meszes falfestéskor odakerült - sötétkék és fehér színű pöttyök voltak láthatók. A vázszerkezet deformálódott, a ragasztások elengedtek, a csapozások a síkból kiemelkedtek. Az óradob tetején két hosszanti repedés keletkezett, csak a felette lévő szegekkel hozzáerősített plasztika tartotta össze. Az óradob belsejében, a peremén és a talapzat hátoldalán kihasítottak darabokat az alapfából, a talapzat tetejéről fűrésszel távolították el az oszlopok közötti teret kitöltő elemek egyikét. A párkány hátoldalán durva beavatkozások nyomai, szegek által ütött lyukak, kráterek voltak láthatók. A festés, aranyozás sok helyen lepergett, meggyengült kötőanyaga miatt elvált az alapfától. A leírókarton a tárgyat „romos” állapotúnak jellemezte, nem véletlen, hiszen már első ránézésre is feltűnt számos díszítő és szerkezeti elem hiánya. Lenyomatuk többnyire megmaradt, azokat számba véve két csoportra voltak oszthatók. 1. Szimmetrikus, rekonstruálható formák: 27 gyöngyszem, 2 szikla alakú forma, 3 metopé és epistylion tag, 5 abakusz, 16 rozetta, takarólécek az óradob peremén és két oldalán, valamint a takarólemez letörött sarka. A talapzaton a faragott, festett, aranyozott díszek közül három láb, egy posztamens, a virág- és a szőlőmotívum bal fele, valamint az alapfa réseit kitöltő, elveszett falapocskák. 22. kép. A talapzat állapota restaurálás előtt (Nyíri Gábor felvétele). 23. kép. A talapzat restaurálás előtt UV-lumineszcens felvételen (Nyíri Gábor felvétele). 2. Be nem azonosítható, rekonstruálhatatlan formák: a felső részen a kompozíció csúcsdísze, a sziklás táj hat figurális eleme, a virágfüzér folytatása, a geometrizált voluta tetején egy-egy dísz, a párkányzat tetején két szoboralak. Az alsó részen a talapzatot szegélyező dísz, az alján három plasztika, tetején feltehetően hat elem. Hiányzott továbbá a felső és alsó részt összekötő, az óraház elnevezését is adó hat oszlop - oszlopfő, párnatag, nyaktag, oszloptörzs, oszlopgyűrű - és az oszlopok közötti teret kitöltő háttérdísz faragványai, valamint a hozzáerősített textildíszítés. Az óramechanika felületét olajjal és porral keveredett szennyeződés és korrózió fedte (24. kép). A muta-24. kép. Az óraszerkezet állapota restaurálás előtt (Nyíri Gábor felvétele). 53
