Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében
16. kép. Makró felvétel az ernyő felületén az olajbevonatba ragadt homokszemcsékről (Nyíri Gábor felvétele). 17. kép. Összetapadt papírok szétválasztása oldószerkeverékkel töltött víztartályos ecsettel (a szerző felvétele). Az olajba ágyazódott szennyezőanyagokat először mechanikus módszerekkel, ecsettel, majd desztillált vizes vattával próbáltuk eltávolítani, sikertelenül. Az oldószerkeverékkel azonban kíméletesen lehetett fellazítani és eltávolítani a bevonat elvékonyítása során a „mikroszkopikus köveket” (16. kép). Az összetapadt papírfelületek szétválasztása már nehezebb feladatnak bizonyult, mivel az oldószer gyorsan párolgóit, a törékeny lapokat azonban nem lehetett vékony spatulák és csipesz segítségével sebesen szétfeszíteni. Ha a keverék huzamosabb ideig a felületen maradt, elkezdte kioldani az olajat a papír mélyebb rétegeiből. Nem bizonyult hatékonynak a tamponálás, az ecsetelés, és az oldószerkeverék gőzével való fellazítás sem, mert a kezelőszer túl gyorsan elillant. Az egyedüli megoldást a Kuretake cég víztartályos ecsete nyújtotta22, mellyel ellenőrzött mennyiségű oldószert juttathattunk a felületre, miközben az ecset hegyét ide-oda mozgatva szét tudtuk választani az összetapadt rétegeket (17. kép). 22 Az ecset anyagait látszólag nem roncsolta az oldószer, azonban 10-15 nap múltán mégis deformálta az egyik belső műanyag alkatrészt, ami eltömítette az ecset szűrőjét. Tehát csak az elnevezésének megfelelően vízzel, illetve vizes bázisú festékkel szabad használni az eszközt. A szétválasztott papírfelületeken a vastag, ragacsos olajréteget a benzin-aceton keverékkel és vattatampon segítségével vékonyítottuk el. Az oldószer kipárolgása után, a lapok gyűrődéseinek kiegyengetése a felület enyhe nedvesítésével, a hátoldalon poliészter fóliás alátámasztással és mágnesek felhelyezésével volt megvalósítható. Az esztétikailag zavaró szigetelőszalagos javítások leválasztását oldószeres tamponálással és csipesz segítségével végeztük. Az eredetileg egyenetlen olajréteg a sík szigetelőszalag alatt helyenként kifényesedett, azt az acetonos keverékkel óvatosan áttörölve ismét matt felület alakult ki a papírhordozón. A régi papírkiegészítéseket - az anyagvizsgálatok eredménye alapján23 * * - keményítővel rögzítették a kupolára, tehát nedvesítéssel duzzasztható volt a hozzáférhető ragasztóréteg, így a pótlások csipesz és spatula segítségével lebonthatók voltak a felületről. Áteső fényben is beilleszkedő javítás, kiegészítés módja Az esernyő papírborítását feltehetően keményítő tartalmú ragasztóval rögzítették a bambuszvázra, ami vízben duzzadó, szerves, természetes ragasztó, ezért a tárgy sérüléseinek és kiegészítéseinek rögzítését is hasonló anyaggal terveztük. Több szerves — természetes és természetes alapú mesterséges — ragasztó alkalmazási lehetősége is felmerült, ezért a következőket empirikus módon összehasonlítottuk: vízben oldott sűrű búzakeményítő, halhólyag enyv és zselatin oldat, sűrű metil-cellulóz, Klucel G (hidroxipropil-cellulóz), illetve alkoholban oldott Klucel G. Megfigyeltük a száradási idejüket, azt, hogy okoztak-e deformálódást a papírban a száradás során, az illesztések ideiglenes, kézzel való préselésének hatását, idejét, a létrejött kötések szakítószilárdságát száraz és párás környezetben. A természetes alapú, mesterséges ragasztó, a metil-cellulóz, bizonyult megfelelőnek a tesztek alapján, ezért azt választottuk. Az első elgondolás szerint a ragasztóból filmet képezve, önmagában, papír megerősítés nélkül alkalmazva, egy transzparens alátámasztó anyagot kaptunk volna, azonban adhéziója sokkal gyengébb, mint az olajos lapoké, amiket össze kellett tartania, tehát a rögzítés csak rövidtávon valósult volna meg. A megoldás direkt színezékekkel, az esernyővel közel azonos barnára színezett, nagyon vékony (6g/m2), szinte áttetsző, kozo fátyolpapír beiktatása volt. A rögzítőanyag elkészítése 23 Az 1-2. bordák közötti kiegészítés ragasztóanyagából mintát vettünk, majd keményítőtartalmát vizsgálva kálium-jodidos jódoldattal cseppentettük meg. A minta nem kék, hanem vörös színűvé változott. Ilyen színreakciót az amiláz enzim működését bemutató kísérletben lehet megfigyelni, amikor az enzim vizes közegben a keményítőt dextrinné bontja. Azonban lebontott keményítővel összehasonlítva, azt megcseppentve lila színreakciót figyelhettünk meg. A fehérjekimutatás során (ninhidrin reagens) negatív eredményt kaptunk, azonban a mintát a vizsgálat végén víz érte, így kiderült, hogy jól duzzasztható. Mindezek alapján a ragasztóanyag, mely vízre érzékeny, feltehetően valamilyen lebomlott keményítős ragasztó volt. 34
