Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében
Előkészítés Az esernyő készítése során felhasznált anyagokat, a felépítés módját és a tárgy állapotát megismerve célunk az esernyő fizikai egységének megtartása, illetve lehetőség szerinti helyreállítása és kiállíthatóvá tétele volt. Továbbá fontos szempont volt, hogy egy jó megtartású tárgyat kapjon vissza a tulajdonos, mely átnézetében is esztétikus marad. A kísérletek és kezelési módszerek tervezése során igyekeztünk megtapasztalni és megtalálni - a legkisebb beavatkozás elvét szem előtt tartva - a lehető legbiztonságosabb eljárást a tárgyra nézve. Az ernyő transzparens jellegének megőrzése mellett, a sérülések, szakadások javítása is feladat volt, melyet bonyolított a mozgó favázra ragasztott lapok alátámasztásának kérdése. Az esernyő térbeli formájából adódóan a munkát a levegőben végeztük úgy, hogy a könnyű hozzáférés a tárgy külső-, illetve belső felületéhez is biztosított legyen. 21 14. kép. A tárgy kétpontos rögzítése (a szerző felvétele). 15. kép. A küllők csúszógyűrűbe való rögzítése selyemszálakkal (a szerző felvétele). A megoldás két ponton való „rögzítés”, azaz a csúcsra és a nyélre hurkolt állítható hosszúságú szalagos felfüggesztés volt (14. kép). A papír alátámasztását a töredékek pontos illesztése miatt poliészter fóliával és apró mágnespárok xelhelyezésével lehetett megoldani, folyamatos hátsó megvilágítás mellett. A merev, törékeny papírkupola lágyítása és könnyebb kezelése érdekében a környezet páratartalmát 55%-on tartottuk. A további sérülések elkerülése végett első lépésként a tárgy meggyengült szerkezetét stabilizáltuk. Annak érdekében, hogy a küllők merevítő funkciójukat ismét betölthessék, vissza kellett fűzni a kihullott darabokat a bordákba és a csúszógyürübe. A rögzítés selyemszállal történt, ideiglenes megoldásként (15. kép). Oldási kísérletek és tisztítás A transzparencia megőrzése mellett, szükséges volt a helyenként ragadós, fényes, megvastagodott olajréteget elvékonyítani a papírfelületen. A kísérlethez a szakirodalom alapján“1 három oldószert választottunk ki, acetont, alkoholt és foltbenzint. Mindhárom penetrációja nagy, de retenciójuk kicsi vagy közepes, ezért alkalmasak lehettek arra, hogy csupán az olajréteg felületét bontsák meg, ne pedig teljes oldás valósuljon meg. A teszt során az alkoholos vattatampon hirtelen színeződött el, és nagyobb mértékben lazította fel az olajat a felületről, mint amire számítottunk. Az aceton kevésbé, a foltbenzin pedig látszólag nem oldotta a tungolajat, ellenben a nem kívánatos szigetelőszalagok ragasztóanyagát hatékonyan el lehetett távolítani vele. Célunk eléréséhez a benzin és aceton 2:1 arányú keveréke mellett döntöttünk, mely az impregnált papíron viszonylag mélyre hatolt, de gyorsan el is párolgód, így mozdíthatóvá tette a beragadt szennyezőanyagokat, ellenőrzött mértékben elvékonyítoda a ragacsos, vastag olajréteget is, mattá téve a felületet, a transzparencia csökkentése nélkül. 21 Kronthal 1997. p. 40. 33
