Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében

10. kép. Az olaj öregedése következtében összetapadt papírfelületek (a szerző felvétele).

A papír merev és törékeny volt, melyet feltehetően a bevonat savasodása okozott. Az öregedés következtében, a folyamat során az olaj-térhálóban a keresztkötések megbomlottak és töredéksavak (azelainsav és karbonsav) keletkeztek. Az átalakulás eredményeként az olaj oldhatósága megváltozott, a film polárosabbá, ezáltal átjárhatóbbá vált a víz és az oldószerek számára. A bevonatban növekvő savasság hozzájárulhatott a papírt alkotó cellulózláncok stabil szerkezetének megbomlásához is, aminek következtében a hosszú rostok felaprózódtak, hasadások, szakadások, gyakorlatilag „törések” keletkeztek a papírban, melyből csak kevés rostszál állt szabadon a sérülések mentén (11. kép).

További mechanikai károkat okozott az ernyő szerkezetét rögzítő fíízőszálak kibomlása is mivel a szabaddá vált küllők könnyedén átszúrták a kupolát (12. kép). Emellett a korábbi tulajdonos a használat során keletkezett sérüléseket utólagos javításokkal igyekezett orvosolni, azonban ezek a tárgy esztétikus megjelenését nagymértékben rontották (13. kép).

A tárgy konzerválása érdekében nedves kezeléssel lehetett volna a károsodást okozó, papírban lévő savakat eltávolítani, azonban ehhez először a többé-kevésbé hid-12. kép. A vázszerkezet és a fűzés kezelés előtti állapota (Nyíri Gábor felvétele).

II. kép. Szabadon álló rostok a szakadások mentén (a szerző felvétele).

rofób olajbevonatot kellett volna leoldani, hogy a lapokat leválaszthassuk a vázról, és megfelelő alátámasztással kezeljük azokat. Az olaj a rostok közé mélyen behatolt, és szinte körülvette azokat, ezért annak eltávolítása csak komoly károkozással lett volna lehetséges. Az impregnáló anyag kioldása a tárgy optikai tulajdonságait is megváltoztatta volna, megszüntetve a transzparenciát. Ezen felül, valószínűleg az olajos kötőanyagú színes festések is sérültek volna a tárgy felületén. A sérülékeny papír a vázról való lebontása során pedig valószínűleg tovább tördelődött volna. A kémiai kezelés tehát etikailag aggályos és technikailag kivitelezhetetlen lett volna, mert értékes történeti és készítéstechnikai jegyeket tettünk volna semmissé, miközben roncsoltuk volna a tárgyat. E kezelés hiányában a papír öregedését ugyan nem lehetett megállítani, de megfelelő raktározással lassíthatok a savas lebomlási folyamatok.

Azokon a helyeken, ahol az imregnálószer megvastagodott, fényessé és ragacsossá vált, esetleg a papírt is összeragasztotta, a tárgy további károsodásának lehetőségét hordozta magában. Ezért ott a transzparencia megőrzése mellett, szükséges volt elvékonyítani az olajbevonatot az ernyő felületén.

13. kép. Papírjavítás és szigetelőszalagos rögzítések a kupolán (Nyíri Gábor felvétele).

32