Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében

8. kép. Hőpolimerizálás hatására kialakult jégvirágszerű fázisok a térhálóban (a szerző felvétele).

keményebb fázisok alakultak ki kagyló formájú kiválásokként (8. kép). Ennek feltehetően az volt az oka, hogy a térháló formálódása során az összekapcsolódó szénláncok óriásmolekulákat alkottak, melyek határfelületükön ahelyett, hogy egymással újabb kötéseket hoztak volna létre, merevítve a filmet, inkább elhatárolódtak egymástól, egyenetlen felületet képezve.19 20

E tulajdonságát ismerve már az évszázadokkal ezelőtti Kínában is keverték és főzték az olajat, így egy megnövekedett viszkozitású, jobb filmképző tulajdonságokkal rendelkező terméket kaptak. Napjainkban ez az előkészítési módszer kiegészül gyorsan párolgó oldószerek (például alkoholok, terpentin vagy akár citrus olajok) hozzáadásával, a könnyebb felhordás és jobb beszívódás érdekében. Mindemellett a tungolaj száradó olajokkal keverve gyorsítja a száradást, és szívós, kiemelkedően vízálló bevonatot képez.

Az olaj bevonat öregedése miatt bekövetkezett károsodásokról"(8. ábra)

A tungolaj-bevonat ugyan megóvta a papírt a víztől, de térhálósodása és öregedése során a sérüléseinek nagy részét is előidézte. Az esernyő készítéstechnikájából adódóan az impregnálószert egyenetlen mértékben vitték föl a porózus papírra, melynek következtében feszültségek keletkeztek a hordozóban. A megszáradt, rugalmas filmben aránylag kis energia hatására (fény és a hőmérsékletváltozás) felbomolhattak a peroxid kötések, így további keresztkötések alakulhattak ki a láncok között. A folyamatos térhálósodás hatására, az olajfilm zsugorodni kezdett, elvesztette rugalmasságát és könnyen töredezővé vált. Ennek következményeként a papír sok helyen, például a bordák és küllők fűzése mentén kihasadt, beszakadozott (9. kép), amit az ernyő használata is előmozdíthatott.

Az ernyő sötétbarna színéhez hozzájárulhatott az olajok azon tulajdonsága is, hogy öregedésük során sötétednek, azaz az oxigén úgy épül be a térhálójukba, hogy a láncokon keton-, vagy aldehidcsoportok alakulnak ki. Ha

ezek összekapcsolódnak, akkor bővül az olajmolekulákban a konjugált kettőskötéses rendszer, tehát az olajréteg besárgul, sötétebb színűvé válik.

Az esernyő éveken át összecsukva volt tárolva, így a környezeti hatások (páratartalom, hőmérséklet) ingadozása folytán helyenként ragadóssá vált olajréteg miatt, a papír bizonyos pontokon összetapadt (10. kép). Párás környezetben víz is beépülhetett a térhálóba, ami lágyíthatta és duzzaszthatta az olajréteget. E „fellazult” közegben a fény, a felületen megtapadt fémtartalmú légszennyezők és a hőmérsékletváltozás hatására a láncokon lévő szabad gyökök elmozdulhattak, és az eredetileg különálló, de érintkező olajos papírfelületek között új kötéseket alakíthattak ki. Amikor a tárgyat elővették, esetleg megpróbálták kinyitni, az olajban érvényesülő kohézió erősebb volt a bevonat és a papír adhéziójánál, így a lapok — általában félkörívesen - kiszakadtak. Ahol nem tapadtak össze a lapok, ott szennyeződések - például por, homok és egyéb papírdarabok - rögzültek a felületen.

8. ábra. Hibatérkép (a szerző digitális rajza).

19 Kronthal 1997. p. 38.

20 Tímámé Balázsy 1993. pp. 205-210. alapján.

9. kép. UV lumineszcens felvétel az ernyő belsejét csak a küllőkig fedő olajrétegről (Nyíri Gábor felvétele).

31