Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében

3. kép. Hajból sodort fonaltöredék (a szerző felvétele).

4. kép. A bordavégek cémaszálakkal való megerősítése (Wu 2015).

5. kép. Röntgenfelvétel a nyél száron való rögzítéséről (Horváth Mátyás felvétele).

3. ábra. A szár és a vázalkotók kialakításának szerkezeti rajza (a szerző digitális rajza).

tettek, ami rugóként csapódik ki a csúszka alatt, megakadályozva annak visszacsúszását (3. ábra). A szár aljára húzták rá a fából esztergált nyelet, melyet egy szöggel is rögzítettek (5. kép).

Az elkészült vázra villás végű ecset segítségével ragasztották föl a jó minőségű, hosszú rostú, előzetesen fametszet nyomatokkal ellátott kozo lapokat. Először a zárógyürü köré egy nedves papírcsikot tekertek, hogy a csúcsba csatlakozó bordákra ne kerülhessen ragasztó. Ezt követte a 12 darab, cikkekre vágott lap, melyeket az irodalmi adatok szerint keményítővel8 rögzítettek a vázra. Az általunk restaurált ernyőn az első cikket a 19. és 22. bordákra9 helyezték föl, mintával lefelé10, majd az ecset

8 Az impregnálás miatt nem lehetett hozzáférni, mintát venni és azonosítani a ragasztóanyagot.

9 Számozást csupán a munka követhetősége miatt használtunk. Az 1-2. bordák között volt a legnagyobb és legfeltűnőbb kiegészítés a kupolán, így innen indulva az ernyőt kívülről nézve, az óramutató járásával ellentétes irányban kaptak számot a bordák.

10 Az írás iránya bizonyítja, hogy belülről kell nézni a nyomatot.

28