Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Fábián-Tóth Hajnalka: Egy kínai papíresernyő restaurálása - készítéstechnika elmélleti és gyakorlati ismereteinek tükrében
2. kép. Qi hercegének, Huannak (Xiaobai) legendáját bemutató részlet (Vasziljev 1977. p. 64.). téséhez kezdetben minden elérhető papírfajtát felhasználtak, de azok gyorsan tönkrementek. Később már csak jó minőségű 'kozo' lapokkal borították a bambusz vázat. A kupola felületét leggyakrabban a Kínában vízhatlanításra általánosan használt tungolaj bevonattal látták el. Az évszázadok folyamán óriási népszerűségre tett szert e praktikus eszköz, alacsony ára, dekoratív külseje, formájának, méretének, felhasználásának számos lehetősége és a változatos anyaghasználat miatt egyaránt. A tárgytípus megismerésében és pontos készítéstechnikai leírásában nagy segítség volt az, hogy napjainkban Kína „a világ gyárának” nevezhető. Az ernyő feltalálásában és mai forgalmazásában is első a kelet-ázsiai ország.3 Természetesen most már zömében modem darabokat gyártanak - az aktuális trendeknek megfelelően de tradicionális anyagokból és technikákkal néhány kézműves műhely máig előállít autentikus ernyőket. Ezek az eszközök eredeti szerepüket már kevésbé töltik be, inkább kulturális értéket képviselnek, jelképekké, műalkotásokká, ajándéktárgyakká váltak.5 6 Készítéstechnika A tradicionális impregnált papír esernyő elkészítése időigényes munka volt, akár száz különféle lépésből álló kézi eljárással történhetett. Előállításának során az alapanyagok összeválogatását, formálását követően a vázat szerelték össze, majd a papírt ráragasztották, leggyakrabban olajjal impregnálták, végül pedig díszítették. Az ernyő vázát alkotó, 36 darab bordát és küllőt egy bambuszhengerből hasogatták le bárddal, majd összetűzésükhöz kézi fúróval lyukakat fúrtak. A bordákba középen félköríves hornyokat martak a merevítők illesztéséhez (2. 5 Chiang-Kwoh 1943. p. 418. 6 Wanjuan2015. 2. ábra. A küllő rögzítése a bordában (a szerző digitális rajza). ábra), ez a megoldás a kínai ernyők készítéstechnikájára jellemző.7 A bordákat a fából, esztergálással megformált, fűrészeléssel fogazott csúcsgyűrűbe, a küllőket pedig a csúszógyűrűbe illesztették. A váz nagyobb igénybevételű részein, a gyűrűk, bordák és küllők összefűzésére pamutcérna helyett erősebb hajszálakat sodortak egybe Z irányban, így képeztek fonalat. Sorrendben, először a csúcsgyűrűbc fűzték be a bordákat (3. kép), majd a csúszkába a küllőket, végül a merevítőket a bordákba illesztve alakították ki a vázat. A szerkezet rögzítése és megerősítése céljából a bordaközök távolságának beállítását követően a végekre sávosan, kilenc sorban pamutcémát is tekertek (4. kép). Ezután alakították ki az esernyő szárát egy vékony bambuszrúdból, melyre felülről a csúcsgyűrű került, kb. 90 milliméterrel lejjebb pedig egy ütközőszeget ütöttek be a csúszógyűrű megfékezésére. A rúd felső harmadán egy négyszögletes lyukat is vájtak, melybe egy speciális formájú bambuszdarabot illesz-7 Thaiföldéin és Japánban az illesztéshez behasították a bambuszpálcákat. 27
