Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)
Várhegyi Zsuzsanna - Kissné Bendevy Márta: Vízzel telített régészeti bőrtárgyak szárításának lehetőségei
Vízzel telített régészeti bőrtárgyak szárításának lehetőségei Várhegyi Zsuzsanna - Kissné Bendefy Márta Bevezetés A régészeti bőrök nagyobb része a feltárásokon nedves vagy vízzel telített állapotban kerül elő. Kezelésük során a legtöbb esetben nedves tisztítási és konzerválási eljárásokra van szükség, melyek végeztével kerülhet csak sor a szárítás kockázatos lépésére. A tanulmány áttekinti a vízzel telített bőrök szárításának lehetőségeit, ezen eljárások előnyeit és hátrányait, különös tekintettel a fagyasztott állapotban történő vízelvonásra, majd beszámol a szerzők fenti témában végzett kísérleteinek eredményeiről és tanulságairól.1 A nedves régészeti bőrtárgyak konzerválása és szárítása során leggyakrabban alkalmazott eljárások A bőrök a talajban jelentős változásokon mennek keresztül, a fizikai és kémiai hatások következtében anyaguk meggyengül, szervetlen sók épülnek be rostjaik közé. A fehérje részleges lebomlása miatt csökken vízmegkötő képességük, a régészeti helyszíneken végzett feltárásokból származó bőröket ezért tisztítás után higroszkópos anyagok (glicerin vagy polietilén-glikol) oldatával kell kezelni ahhoz, hogy száradás után is képesek legyenek a szükséges mennyiségű, rugalmasságot biztosító vizet megőrizni. Ezen előkezelések után kerülhet sor a teljes szárításra, mely a konzerválás legkritikusabb lépése.2 Ha szobahőmérsékleten történik a szárítás, a cseppfolyós, nagy felületi feszültségű víz távozása során a kapillárisok falai egymáshoz közel húzódnak, a közöttük kialakuló erős másodlagos kötések hatására összetapadnak, ezáltal a bőr merevvé válik. Jelen ismereteink szerint a legjobb víztelenítési módszer a vákuumos fagyasztva szárítás (más néven liofilizálás ’). Ennek során a megfagyott víz a folyadékfázis kihagyásával azonnal a gázfázisba lép, szublimál, amivel elkerülhető a rostok összetapadása. A bőr szerkezete így szárazon is nyitottabb, lazább marad. 1 Kissné Bendefy 2014. pp. 46-56. részletesen tárgyalja a bőrök tisztításának, konzerválásának és restaurálásának lehetőségeit, jelen tanulmány ezen belül csak a konzerválás végén elkerülhetetlen szárítás témakörével foglalkozik. 2 Cameron, E. - Spriggs, J. - Wills, B. 2006. pp. 245-251. 3 Angolul ffeeze-drying. A fenti eljárást liofilizáló készülékkel végzik4 5, ez viszont magas beszerzési és üzemeltetési költségei miatt a legtöbb közgyűjtemény számára nem hozzáférhető. A beázás következtében elázott műtárgyak3 és régészeti fatárgyak liofilizálásával kapcsolatban6 vannak tapasztalatok Magyarországon, de annak ellenére, hogy Európa több országában már az 1980-as években rendszeresen ily módon szárították a nedves régészeti bőröket7, hazánkban erre a célra máig nem alkalmazzák a fenti eljárást. Feltehetően ennek egyrészt anyagi okai vannak, másrészt klimatikus- és talajviszonyainknak köszönhetően kevesebb helyszínen és kisebb mennyiségben tárnak fel bőrmaradványokat, mint Angliában, Németországban vagy Hollandiában. Magyarországon jelenleg a legelterjedtebb eljárás az, hogy a konzerváló fürdőből kiemelt bőröket rövid szikkasztás, leitatás után 20 percig áztatják 1500 ml tercier-butilalkohol és 20 ml zsíralkohol8 * * keverékében, ezzel a víz egy részét lecserélve kisebb felületi feszültségű vegyületekre, majd szobahőmérsékleten, egy-két naponta váltott szívópapírok között, fóliával takarva, lassan szárítják. Ez az eljárás meglehetősen hajlékony bőröket eredményez, de közben számos problémával is szembesülnek a restaurátorok. A tercier-butilalkohol és a zsíralkoholok költségesek és keverékükben kioldódhat a cserzőanyag egy része. A szárítást, melyhez nagy asztalfelületekre van szükség, a konzerválás után azonnal el kell végezni, nincs lehetőség az optimális ütemezésre (1. kép). A vastag, lassan száradó bőrökön minden óvintézkedés ellenére megindulhat a penészedés. 4 Vákuumos fagyasztva szárító készülék: Karsten et al. 2012. http:// www.english-heritage.org.uk/publications/waterlogged-organic-artefacts/ p. 21. 56. kép. 5 Amennyiben beázás következtében nedvesednek át könyvek, történeti bőrtárgyak, azokat glicerines előkezelés nélkül fagyasztják le. Kastaly 2007. pp. 239-240. 6 2015-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Iparművészeti Restaurátor Specializációk hallgatója, Madarász Andrea diplomamunkájában, vízzel telített régészeti fatárgyak szárítását végezte el trehalózos előkezelés után liofilizálással, egy erre a kísérletre kölcsönkapott készülékkel. Témavezető Dr. Morgós András. Madarász 2015. 7 David 1981., Ganiaris et al. 1982., Wouters 1984., Starling 1984., Mills Reidetal. 1984. 8 Az elmúlt évtizedek során általában laurilalkoholt (CpH,60), cetilalkoholt (Cl6H340) vagy mirisztilalkoholt (Cl4H30O) használtak, sok esetben további adalékokkal, Szalay Zoltán és Koncsánszkyné Vakány Irén által végzett kísérletek során készített receptek alapján. Szalay 1973. 15
