Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Várhegyi Zsuzsanna - Kissné Bendevy Márta: Vízzel telített régészeti bőrtárgyak szárításának lehetőségei

1. kép. Lábbeli töredékek szobahőmérsékleten, szívópapírok között történő szárítás után.

A fenti nehézségek arra indítottak bennünket, hogy alternatív, költséghatékony megoldásokat keressünk, melyek közül a legígéretesebbet Karsten és társai 2010- ben megjelent tanulmányában találtuk meg, ezt az alábbiakban ismertetjük.1

Az English Heritage és a Museum of London kísérletsorozata

Angliában, ahol gyakran és nagy mennyiségben kerülnek elő vízzel telített bőrök, szinte lehetetlen feladatnak érzik a teljes anyag konzerválását. A fagyasztva szárító berendezések használatát magas beszerzési és működtetési költségeik miatt a legtöbb intézmény ott sem engedheti meg magának, ezért a vízzel átitatott bőrök nagy része kezeletlen marad. Más, alternatív szárítási módszereket tapasztalatok hiánya miatt a restaurátorok nem szívesen alkalmaznak. 2009-ben az English Heritage és a Museum of London közös kísérletsorozatot indított, melynek célja a nedves régészeti bőrök kezelési módjainak, ezen belül a különböző szárítási eljárásoknak és hatékonyságuknak összehasonlítása volt. Tanulmányunkban ezek közül csak a szárítással kapcsolatos adatokat ismertetjük, majd bemutatjuk saját, témához kapcsolódó kísérleteinket is.

Az English Heritage munkatársai az előzetesen tisztított és 20%-os glicerin, illetve 20%-os polietilén-glikol (továbbiakban PEG) 400 oldattal konzervált leleteket négy eljárással víztelenítették:10

1. Vákuumos fagyasztva szárítás liofilizáló berendezéssel. A fagyasztási és a liofilizálási hőmérsékletet nem közlik. A száradási idő 4,4 nap volt.

2. Vákuum nélküli fagyasztva szárítás (a szerzők megfogalmazása szerint). Ezt egy háztartási fagyasztóládában végezték, melyben konzerválás után, a -20 °C alatti

9 Karsten et al. 2010. pp. 595-610. A kísérletekről részletesebb jelentést közöl Karsten - Graham 2011.

10 Karsten et al. 2010. pp. 596-598.

hőmérsékleten hirtelen lefagyasztott bőrmintákat nyitott rácsokra helyezték. A leletekben lévő jég szublimációját vákuum helyett azzal szándékoztak gyorsítani, hogy a rácsok között, laza szövésű nylon szövetből készült zsákokban előkondicionált szilikagélt is elhelyeztek, ami megkötötte a légtérbe kerülő vízgőz egy részét. A levegő mozgását ventilátorral segítették a zárt térben. A szilikagél előkondicionálásának körülményeire, illetve arra, hogy cserélték-e szárítás közben, nem térnek ki.11 A száradási idő 9,1 nap volt.

3. Szobahőmérsékleten végzett szárítás, zárt térben, telített sóoldatokkal szabályozott körülmények között. A relatív légnedvességet (továbbiakban RH) 55% körül tartották. A száradási idő 8,2 nap volt.

4. Szobahőmérsékleten végzett szárítás, szabályozás nélkül, csak vékony, perforált fóliával letakarva. A száradási idő 5,6 nap volt.

Az eljárások összehasonlításánál figyelembe vették az átlagos száradási időt, a zsugorodás mértékét, a minták rugalmasságát és általános megjelenésüket. Azt találták, hogy a leggyorsabb száradást a vákuumos liofilizálással lehetett elérni (4,4 nap), ezt követte a szobahőmérsékleten, szabadon szárítás (5,6 nap). A vákuum nélküli fagyasztva szárítás igényelte a legtöbb időt (9,1 nap), a szobahőmérsékleten, ellenőrzött körülmények között végzett ennél egy nappal rövidebb volt (8,2). Az általános megjelenés mindegyik módszernél megfelelő volt. A mgalmasság - ahogy az várható volt-minden esetben csökkent a nedves állapothoz képest. A zsugorodás csak a szobahőmérsékleten, ellenőrzött körülmények között történt szárítás után lett nagyobb (8,43%) a nedves régészeti bőrök esetén széles körben elfogadott 7,37%-os értéknél.11 12

A minták keresztmetszetének pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata megerősítette a feltételezést, miszerint fagyott állapotban történő vízelvonással vákuum nélkül is lazább, nyitottabb rostszerkezetet lehet biztosítani a bőröknek, mint szobahőmérsékleten, akár ellenőrzött körülmények mellett is.13

Ezt követően a Museum of London kísérletsorozatában a fentiek közül konzerválószerként már csak a 20%os glicerint alkalmazták. Szárításkor viszont az ideális körülmények („best case scenario”) mellett a való életben várható helyzeteket is modellezték („real life scenario”), mint például évtizedekkel korábban kiásott leletek kezelése, nagy mennyiségű bőr felhalmozása egy fagyasztóládában egymásra rétegezve, a fagyasztó gyakori nyitogatása, stb. Itt a mintákat nem rácsokra, hanem tálcákra helyezték.

Mindkét kísérletet nagyon értékesnek találtuk, mert eredményeik segítséget adhatnak az alkalmazható kezelé-11 Karsten et al. 2012 http://www.english-heritage.org.uk/publications/ waterlogged-organic-artefacts/ p. 21. 55. kép.

12 A bőrök a föld vagy víz alatti nedves körülmények között megduzzadnak, tehát a leletek feltárás utáni mérete nem felel meg eredeti dimenzióiknak. Szárításuk után ezért elfogadható korlátozott mértékű zsugorodás.

13 Karsten — Graham 2011. pp. 31-33.

16