Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Tóth Zsuzsanna: A Zárkő restaurálása

23. kép. A pergamen felületén lévő makacsul rögzülő szennyeződés.

24. kép. Az oklevél előkészítése párásításhoz a fedő üveglap felhelyezése előtt.

25. kép. A kisimult pergamen a fixálás előtt.

bevonat az írással együtt letörölhető volt, ugyanakkor a penészréteg pókhálószerűen rögzült a felülethez (23. kép.)

A porlékony rétegek megkötése

Mivel az oklevélen nem lehetett próbákat végezni, a rögzítés előtt hasonló, kötőanyag nélküli mázszerü bevonatot

26. kép. A pergamenre permetezett halenyv apró cseppekként ült a felületen.

27. kép. Az elkészült dokumentumok.

előállítva, és a próbadarabon kísérletezve kellett kiválasztani a legmegfelelőbb módszert. Fontos szempont volt, hogy a felület rögzítése ne tegye áttetszővé a fehér bevonatot, és ne változtassa meg a pergamen megjelenését. A porlékonyság miatt csak permetezéssel felvihető, nem túl gyorsan párolgó, ezért vízben vagy alkoholban oldódó anyagok jöhettek szóba. A legjobb eredményt a halenyvvel" végzett fixálás mutatta.

A módszer kikísérletezése után a merev és deformált pergamen simítása következett. A pergament hideg vízpára fölé téve az néhány óra alatt ellazult és kisimult (24- 25. kép).

A híg halenyvet, rápermetezve azonban az enyv a pergamen nedvessége ellenére sem terült el, hanem apró cseppekként megült a felületen (26. kép). Ezért ezután 50%-os alkohollal is megpermetezve a pergament a felületi feszültség csökkentésével a kötőanyag végül elterült és átitatta a mázszerű réteget. Szikkadása után a hátoldalon is el lehetett végezni a rögzítést. Ezután óvatosan segédanyagok között préselve, az oklevél simára száradt, majd ezután védő poliészter tasakot kapott (27. kép). 11

11 2,5%-os vizes oldatban.

13