Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 18. (Székelyudvarhely, 2018)

Tóth Zsuzsanna: A Zárkő restaurálása

10. kép. A cserepesen felvált, kötőanyagát vesztett mázszerü bevonat.

13. kép. A bevonatát vesztett hátoldal.

11. kép. Rajzszög nyoma az oklevél sarkán.

14. kép. A lepecsételt iratcsomó.

12. kép. A bevonat pergésével az írás is megsemmisült.

15. kép. A papír vízjele.

Aranyozása réztartalmú festékkel készült, mely zöld színűre korrodálódott a hengerben. Sarkain rajzszög lenyomata látható, amit írásakor nyomhattak bele, pöndörödésének megakadályozására (10. kép). A pergamen színoldaláról foltokban hiányzott a mázszerű bevonat, a szélein pedig cserepesen felvált, ennek oka az volt, hogy a bevonat kötőanyaga gyakorlatilag lebomlott és a réteg törékennyé, porlékonnyá vált. (11. kép). Az írás a mázszerű bevonat felületén ült, ezért annak pergésével helyenként eltűnt (12. kép). Az oklevelet vastagon borította penész, ami a bevonat kötőanyagának további bomlását okozta. A festés színei szétfutottak, ezek és az „aranyozás” korróziós termékei átütöttek a pergamenen (13. kép).

Mivel az iratok köré tekert oklevél hátoldalát az iratcsomó kihúzásakor a henger végigsúrolta, a pergamen hátoldala szinte teljesen elvesztette mázszerű bevonatát. Megtalálása után ugyanis feltehetően többször is kihúzták és visszatették a leletet a hengerbe.

Az iratcsomóban négy papírdokumentumot egy-egy félbehajtott papírlap alkotott, melyeknek csak első oldala volt írott, az ötödiket, a jegyzőkönyv hét lappárját kétoldalasán írták és nemzeti színű zsinórral fűzték össze. Az iratcsomó köré egy üres lappárt tekertek és szintén nemzeti színű zsinórral átkötve pecsételték le. A piros sellakpecsét felirata: Nagyvárad Város Közönsége (14. kép). A papírok a Diósgyőri Papírgyár bordázat nélküli velinszi-10