Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Tóth Eszter: Egy avar kori kehely modern kori története
Egy avar kori kehely modem kori története Tóth Eszter Bevezetés Az ásatásból múzeumba kerülő fémleletek a feltárás után több-kevesebb idő elteltével különféle restaurátori beavatkozásokon esnek keresztül. Ideális esetben a folyamat során, tehát a műtárgy raktárba, kiállítótérbe való helyezése előtt elvégzésre kerülnek rajta a szükséges anyagvizsgálatok, legyen az akár egy egyszerű mikro-kémiai teszt, akár egy költségesebb nagyműszeres vizsgálat. A tanulmány1 egy igen ritka tárgytípus restaurálásának bemutatásán túl, fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy ideális eset ritkán létezik. Ennek számos oka lehet, kezdve a leggyakrabban előforduló finanszírozási problémáktól a nem várt külső tényezőkig, melyek a restaurálás során alkalmazandó protokoll szükségszerű megváltoz(tat)ását vonják maguk után. Leletkörülmények A kehely modem kori története 2014 őszén kezdődött, ekkor került elő egy útépítéshez kapcsolódó feltárási munka során Jászfényszaru határából.2 Az ásatás során közép-késő avar kori temetőrészlet3 feltárására került sor, a „csontvázas” rítussal eltemetett halottakat hátukon, nyújtott helyzetben helyezték el. A feltárt sírok közül szinte az összesei - még az avar kor 1 A szerző itt szeretne köszönetét mondani Cserepkei Csillának (fémötvösrestaurátor művész), aki a kehely első restaurálást végezte, Várfali Andreának (textilrestaurátor művész, Magyar Nemzeti Múzeum - Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ), Szatmáriné Bakonyi Eszternek (fém-ötvösrestaurátor művész, MNM-ORRK), Páhi Attilának (fém-ötvösrestaurátor művész), Lencz Balázsnak (fém-ötvösrestaurátor művész, MNM-Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály) a restaurálás során nyújtott segítségükért. Hálával tartozik továbbá a MNM - Régészeti Feltárási és Lelet-feldolgozási Főosztály valamennyi érintett munkatársának a támogatásukért, kiemelve Schilling Lászlót (régész-muzeológus), és Bicskei Józsefet (raktárkezelő-múzeumi fotós), valamint Markaly Zsuzsannának (fém-ötvösrestaurátor művész, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ) szakmai támogatásáért. 2 A feltárást végző intézmény a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, az ásatást Nagy Nándor Norbert vezette. A feltárás ideje: 2014. augusztus 22 - november 10. Jászfényszaru Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Szolnoktól légvonalban 56 km-re déli irányban fekszik. 3 Nem ez volt az egyetlen megfogható korszak a feltárt területen (szarmata gödrök), bár kétségtelen, hogy az avar korból került elő a legtöbb jelenség. folyamán - megbolygatták, így a kelyhes sírt4 is, ám az a halott derekától lefelé bolygatatlan maradt.5 Ez volt tulajdonképpen a szóban forgó tárgy szerencséje, melyet az avar férfi jobb lábfejének külső oldalán helyeztek el. A bolygatás hiányának ellenére a kehely három darabra esve került elő, a talprész a cuppa oldalán ült, a szár tőlük kissé távolabb, függőleges helyzetben (E kép). Az ugyanebből a sírból előkerült övveretek (2. kép) alapján a sír, így a kehely is, az avar kor középső szakaszára (7. század közepe - 8. század eleje6) datálható. 1. kép. Ásatási felvétel a kehelyről. 10 mm 2. kép. A sírban talált övveret (Bicskei József felvétele). 4 Jászfényszaru - Csépe-lapos II. 63. sír. 5 Nagy Nándor Norbert által készített összefoglaló szakmai jelentés alapján. 6 Vida 2003. p. 306 alapján. 88
