Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 17. (Székelyudvarhely, 2017)
Várfali Andrea: Vízérzékeny textillegyezők restaurálásával kapcsolatos tapasztalatok
Vízérzékeny, textillegyezők restaurálásával kapcsolatos tapasztalatok Várfalvi Andrea A legyező, a légmozgást elősegítve1 már az ókorban is ismert, a világ minden táján használt eszköz. Öltözet kiegészítőként virágkora Európában a 18-19. századra tehető. Ebben az időben az elegáns hölgyek viseletének dísze és szerelmi jelbeszédként szimbolikus jelentéshordozója.2 Anyagát és formáját tekintve a legyező sokféle lehet. Szerkezeti szempontból állhat egy lapból és egy nyélből (laplegyező), összecsukható küllőkből (küllőlegyező)3, valamint összecsukható küllőkből és egy vagy több rájuk rögzített lapból.4 A merev nyél és a küllők készülhetnek szerves és szervetlen anyagokból, a lapok bőrből, papírból, pergamenből és textilből. A textil borítású legyezők restaurálása, a rajtuk található vízérzékeny anyagok miatt számos nehézségbe ütközik. A tanulmány bemutatja a 19-20. században készült összecsukható, küllőkre rögzített, egy vagy több hajtogatott textillappal ellátott legyezők felépítését, károsodásának okait és megjelenési formáit, valamint konzerválásuk lehetőségeit és korlátáit. Az összegzés a szerző saját restaurátori munkái, valamint oktatási gyakorlatában az elmúlt években szerzett tapasztalatokra támaszkodik.5 Az összecsukható textillegyezők felépítése Az összecsukható textillegyezők alapját merev küllők képezik. Hosszúkás, alsó szelvényük a lapok által takart részen elkeskenyedik, de előfordul alulról felfelé szélesedő változat is. Az első és utolsó, úgynevezett záróküllő egy, a köztes tagok többféle anyagból is készülhetnek.6 Utóbbira példa az a típus, amelynek alsó része elefántcsontból faragott, felette a lapok alatti szakasz papírbevonatú, vékony hasított falapokból áll. A díszítés a záróküllők esetében teljes felületen történik, a köztes elemeknél többnyire csupán a lapok alatti, látható részekre korlátozódik. A díszítmény létrehozható a különböző anyagfajtáknak megfelelően faragással, esztergálással, pácolással, lakkozással, festéssel, arany-, és/vagy ezüstszínű fólia rátéttel, 1 A légmozgás hűsítésre, a rovarok elhessegetésére szolgál. 2 A szerelmi jelbeszédet szigorú etikett szabályozta a 19. századtól, Mehner 2000. 3 Un. „brisé” legyezők. 4 Un. „folding” legyezők. 5 Legyezők restaurálására az oktatás keretében a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Magyar Nemzeti Múzeum által szervezett Mütárgyvédelmi Asszisztens Tanfolyamon került sor. 6 A küllők anyaga lehet bambusz, fa, fém, csont, bőr, gyöngyház, teknőc páncél, szaru és celluloid. valamint intarziával, fém- és kőberakással. A legyező készítésekor először összefűzik a megfelelő formára kialakított és díszített küllőket, majd egymáshoz erősítik az alsó végüknél egy szegeccsel vagy menetes csavarral.7 A küllőzáró szegecs alá helyezett U alakú fogó8 a tárgy felfűzését vagy felakasztását szolgálja. A küllők feletti, első, ún. előlapot egy vagy több, összevarrt szövet alkotja. A textilek különböző anyagokból és technikával készülnek.9 A formára kiszabott és hajtogatott kelmét ragasztással10 11 és/vagy varrással rögzítik a küllőkre. Utóbbi esetben lyukakban vezetik a varrófonalat. A legyező előlapját átitathatják appretúrával11, a vékony anyag ezáltal merevebb, jobb tartású lesz. A szövet díszítésére különféle lehetőségek adódnak. Csipkéknél már a készítés során létrejön a mintás felület.12 A textilek megjelenése gazdagítható festéssel13, nyomással14, hímzéssel, flitterezéssel, gyöngyözéssel, toll vagy művirág applikációval, továbbá ezek kombinációjával. Az előlap díszítése történhet a küllőkre helyezés előtt és után is. Ha az előlap és a küllők alatt található még egy szövet, a dekoráció felvarrására a küllőkre helyezés után kerül sor. így a rögzítő fonalak áthatolnak mindkét szöveten, egymáshoz erősítik a két réteget, köztük a küllőket, dupla előlapot képezve.15 A legyezők küllők alatti, utolsó, úgynevezett hátlapja lehet díszített vagy díszítetlen.16 Sok esetben ez a textil az idők során megsemmisül a használat következtében, jelenlétére csupán szövetfoszlányok nyomai utalnak. Előfordul, hogy az előlap és a hátlap között még egy réteg található. Ez a papírból hajtogatott bélés is a legyező merevségét, jobb tartását segíti elő. 7 A szegecs általában fémből vagy csontból, a csavar fémből készül. 8 A fogó kialakításához felhasznált anyagok: fa, fém (többnyire réz) vagy csont. 9 Az anyagok között megtalálható pamut, selyem és műszál egyaránt. A textilek készülhetnek szövéssel, vászon vagy atlaszkötéssel és burkolással. 10 A lap ragasztásához főként keményítőt vagy enyvet használnak. 11 Appretúrának (kikészítő anyagnak) többnyire keményítőt használnak. 12 A csipke készülhet kézzel (varrott, vert, horgolt csipke) vagy géppel (gépi csipke, tüli). 13 Többnyire aquarelle, gouache vagy tempera. 14 Rézmetszet, litográfia. 15 Ebben az esetben az előlapok anyaga általában két egyforma vékony és áttetsző, laza szövésű, vászonkötésű selyemszövet. 16 A hátlap többnyire pamut vagy selyem anyagból, vászonkötéssel, díszítménye festéssel készül. 78
