Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Sor Zita: Digitális nyomatok a gyűjteményekben
Digitális nyomatok a gyűjteményekben Sor Zita Az analóg fényképezés korában természetes volt, hogy a negatívra exponált kép megnézéséhez előbb pozitív képet kellett készíteni. A digitális technika azonban lehetővé tette a papírkép elhagyását. Manapság a felvételek nagy részét csak digitális formában őrizzük meg. Ugyanakkor az elmúlt huszonöt évben a digitális nyomdatechnika olyan fejlődésen ment keresztül, hogy az így készült képek teszik ki a jelenleg múzeumba kerülő kortárs fotográfiai anyag nagy hányadát. Hordozói jelenlegi és jövőbeli kulturális örökségünknek. 2014-ben Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban került megszervezésre a los angeles-i székhelyű Getty Conservation Institute nemzetközi fotórestaurátori workshopja.1 Az egyik téma a digitális nyomatok technika-felismerése és konzerválási lehetősége volt. A kurzus egyik előadója Martin Jürgens, az amszterdami Rijksmuseum fotórestaurátora 2009-ben publikálta a digitális nyomatok azonosításáról és konzerválásáról szóló könyvét, The Digital Print címmel.2 Napjainkban szinte minden, amit látunk magunk körül (plakátok, szóróanyagok, iratok, jegyek, magazinok stb.) digitális nyomdatechnikával készült, legtöbbje tintasugaras nyomat, inkjet, valójában tinta papíron. A dolgok megfordultak. Ha besétálunk egy kortárs fotográfiai kiállításra, leginkább kutatni kell és külön felhívni a figyelmet arra, ami analóg technikával készült. Gyermekeink, unokáink nagy része csak hírből fogja ismerni az analóg technikát. El sem tudják már képzelni, hogy milyen lehetett úgy fényképezni, hogy nem lehetett kitörölni a nem kívánt képeket. Először előhívtuk a negatívot, majd papírképet készítettünk, és akkor tudtuk biztosan eldönteni, hogy melyik expozíció lett jó. A fénykép készítésével régen megállítani szándékozott idő, mára inkább gyorsítja az életet. Ha látunk valami írott információt, előkapva telefonunkat, előbb fényképezzük le, minthogy tollat és papírt ragadjunk. Kézzel szinte már alig írunk. Egyre másra szűnnek meg, vagy állítják le a termelést az analóg fényképészeti anyagokat gyártó gyárak. Nem kifizetődő a viszonylag kisszámú felhasználónak életben tartani a működésűket. 1 Identification and Conservation Strategies for Color and Digital Prints. 2014. július 28-tól augusztus 8.-ig. http://www.getty.edu/conservation/publications_resources/newsletters/29_2/gcinews6.html Szerző itt szeretne köszönetét mondani a Magyar Nemzeti Múzeum - Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központja összes érintett munkatársának a workshop lebonyolításában nyújtott technikai segítségéért. 2 Jürgens 2009. Ezzel párhuzamosan, a 19-20. századi régi analóg technikák, alternatív fotótechnikák elnevezéssel, újra élednek. Lassan nem lepődünk meg, ha analóg fényképezőgépet, vagy bontatlan csomagolású zselatinos, vegyszeres előhívást igénylő fotópapírokat a hangzatos retro megjelöléssel árulnak valamelyik aukciós oldalon. Ezzel felmerül a kérdés, amire fotórestaurátorként illene választ adni, mit jelent ma az a szó, hogy fénykép? Ehhez meg kellene határozni, hogy mit jelentett régen. Mik azok az összetevők, amikkel körülírtuk. A magyar wikipedia szócikk szerint: a fénykép valakinek vagy valaminek optikai úton, fényérzékeny anyagra készített, vegyi eljárással rögzített képe.3 Ezt csak azért jegyezzük meg, mert megdöbbentő, hogy „digitális fénykép” magyar szócikk nem létezik, még említés sincs róla az interneten. Angolul viszont, nagyon helyesen, összevontan a „photography” szócikk4 mindkettőre kitér: A fénykép egy kép, melyet a fény hoz létre egy fényérzékeny felületre, legyen az akár fotográfiai film, vagy egy elektronikai médium (CCD, CMOS chip). A legtöbb fényképet fényképezőgép segítségével készítik, ami egy optikai eszköz, mely állóképet készít és rögzíti egy elektronikus szenzorra, vagy fotográfai filmre. Az eljárást magát fényképészetnek hívjuk. A szót „fénykép”, 1839-ben Sir John Herschel angol matematikus és csillagász használta először, mely két görög eredetű szó, a phos = fény és a graphé = rajzolás, írás összevonásából eredeztethető. Ő használta először a negatív és pozitív elnevezéseket is. Ő volt a cianotípia fotótechnika atyja, neki köszönhető hogy a nátrium-tioszulfátot, a fényképek fixálásához szükséges anyagként kezdték el alkalmazni. Tehát mi a fénykép? Dusán Stulik, a Getty Conservator Institute berkeiben, a nyugdíjba vonulásáig folyt fotómütárgyvédelmi kutatások vezetője szerint, „a fénykép pótolhatatlan időkapszula”.5 Más szemszögből nézve, olyan kép, amit kamerával készítettek. Vagy kép, mely a kamerában jön létre, ott keletkezik. Esteleg az a kép, mely negatívról történő 3 https://hu.wikipedia.org/wild/F%C3%A9nyk%C3%A9pa (letöltve: 2016. június 10.) 4 https://en.wikipedia.org/wiki/Photography(letöltve: 2016. június 10.) 5 Fotórestaurátoroknak, kurátoroknak, művészettörténészeknek, adattárosoknak írt könyve: Dusán Stulik - Art Kaplan: Atlas of Analytical Signatures of Photographic Processes, Getty Conservation Institut, 2013. 76
