Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Sor Zita: Digitális nyomatok a gyűjteményekben
levilágítást, majd előhívást követően a fényézékennyé tett anyagon keletkezik. A fény kikerülhetetlen tényező minden esetben. Mi ma a fénykép? Az előzőekkel ellentétben nincs negatívja. De van helyette egy elektronikai médium, a CCD, mely a fényt elektronikus jelekké alakítja, vagy a CMOS, mint fényérzékeny felület. Akkor tehát mi a digitális fotó? Ami a kamerában született, vagy csak a kimeneti, nyomtatóból kijövő kép? Vagy mindkettő? Vagy a file? Melyik, hogyan lesz műtárgy? Ami biztos, hogy az elnevezés a digit, digitus latin szavakból ered. Jelentése ujj, számolás az ujjakkal. Szerző megkérdezte a már említett budapesti workshop résztvevőit, 16 ország, 16 intézményéből, egy köremailben, gyüjtenek-e digitális fényképeket, mit gyűjtenek, nyomatot, vagy file-t, és hogy tárolják azokat? A leginformatívabb választ a new yorki Metropolitan Museum of Art-ból kaptuk, gondoljuk, nem véletlenül.6 A legtöbb esetben a nyomatot gyűjtik be. Két nyomatot bevételeznek, az egyik lesz a gyűjteményi darab, amit sosem állítanak ki, a másik pedig a kiállítási kópia. Amennyiben ez utóbbi megsemmisül, például kifakul a kiállításon, akkor újat nyomtatnak, felhasználva a masterként eltett példányt összehasonlítás végett, és a fotográfustól előre begyűjtött instmkciókat a nyomtatáshoz, valamint inkjet nyomatok esetén a begyűjtött file-t is. A file-ok nagy felbontású, nem tömörített TIFF file-ok, melyeket műtárgyként kezelnek, biztonsági szerveren tárolják, limitált hozzáféréssel. A tartalék inkjet printeket 4°C alatt, 40% RH-n készülnek tárolni, a chromogenic tartalék fényképek pedig fagyasztásra kerülnek. Alkalmazzák az ún. Photograph Information Recordot, egy, az American Institute for Conservation honlapjáról letölthető kérdőívet7, ami arra szolgál, hogy a gyűjteménybe kerülő képről az összes fellelhető adat rögzítésre kerüljön (a készítő, a nyomtatás helye, a nyomtató típusa, a tinta márkája, a papír adatai, proveniencia, stb.). Az Amerikai Image Permanence Institute8 2007 óta vizsgálja laboratóriumi körülmények között a fontosabb digitális nyomdatechnikákat, valamint azok végtermékeit. A technika-azonosítás, annak közérthetővé és közzététele, a képi stabilitás, a romlási jellemzők feltérképezése, a megfelelő mütárgykömyezet (hőmérséklet, páratartalom, fény, csomagolóanyagok, csomagolási technikák) kikísérletezése, valamint a könnyen és jól használható terminológia kidolgozása volt a fő cél. 6 A mi gyűjteményeink, itt Kelet-Közép-Európában még nem jutottak el ezekig a kérdésekig. 7 Nem áll szerzői jogvédelem alatt, letölthető, másolható, engedély nélkül használható, http://www.conservation-us.org/publications/our-publications/specialty-group/photographic-materials/photographic-information-record#.V7I6E8d£2M8 (letöltve: 2016. 08. 16.) 8 https://www.imagepermanenceinstitute.org A kutatás előtt, annak szükségességét bizonyítandó statisztikai felmérést készítettek. Kérdőíveket tettek elérhetővé az interneten több, szakmabelieket egyesítő online csoportban és küldtek ki személyre szólóan, hogy a válaszokból felmérhessék, mi van beépülve a szakmai köztudatba a digitális nyomatokról. Kérdéseket tettek fel a digitális technikákkal foglalkozó gyűjtés számszerüségét illetően, kérdezték a tárgyak állapotát, műtárgykörnyezetét, az intézmény ezzel kapcsolatos műtárgyvédelmi stratégiáját, a digitális nyomtatók intézményen belüli használatát, valamint rákérdeztek a „digitális nyomat” kifejezés jelentésére. Az eredményekből az derült ki, hogy a legtöbb intézmény gyűjt, illetve maga is készít digitális nyomatokat. Utóbbiak készülnek rövidtávú céllal, munkakópiaként, belső publikációkként, kiállítási nyomtatványokként, azonban elég nagy hányaduknak kellene fennmaradni hosszú távon, ilyenek például a restaurátori dokumentációk is. A felmérés kimutatta, hogy az intézményekben őrzött digitális nyomatállomány állapotában már romlás mutatkozik. Ennek oka pedig alapvetően az, hogy nem rendelkeznek kellő ismerettel, hogy a technikákat azonosítsák, megfelelő műtárgykömyezetet alakítsanak ki a számukra, romlási jellegzetességeiket felismerjék, lelassítsák, megállítsák. A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a digitális nyomatokra ható károsító tényezők ugyanazok, mint az analóg technikáknál:- hő- légnedvesség- légszennyező anyagok- fizikai bánásmód- fény. Ezek hatása az adott nyomatra, annak készítéstechnikájától függően, eltérő lehet. Főként azonban e tényezők hirtelen változása okozhat visszafordíthatatlan károkat. A legalapvetőbb a károsodási formák:- halványodás (az ózon oxidáló hatása)- papírsárgulás (nitrogén-oxid és/vagy ózon hatása)- tinta elfolyás/levérzés (nitrogén-oxid és/vagy magas páratartalom, 80% felett kevesebb, mint 24 óra alatt már láthatóan beindítja a tinta elfolyását)- repedezés (ózon, alacsony relatív páratartalom, 25% alatt)- rétegelválás (a digitális fotópapírok legtöbbje, az analóg fotópapírokhoz hasonlóan réteges szerkezetű, alacsony relatív páratartalom, 25% alatt)- felfényesedés (magas páratartalom)- hullámosodás, hólyagosodás- penészedés. Ezért elengedhetetlen fontosságú a hőmérséklet, a relatív páratartalom, valmint a levegő minőségének folyamatos ellenőrzése. A digitalis nyomatok érzékenysége alapvetően termékfüggő. Sokszor a készítéstechnikailag egy csoportba 77
