Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Tóth Eszter: Késő avar kori, tausírozott vas phalera-pár restaurálása
Késő avar kori, tausírozott vas phalera-pár restaurálása Tóth Eszter Bevezetés A címben szereplő 8. századi leletegyüttes őrzési helye a szentendrei Ferenczy Múzeum, restaurálásukra a Magyar Képzőművészeti Egyetem Iparművészeti Szakirányán, a fém-ötvös specializáción diplomamunkaként1 került sor 2015-ben. A régészeti fémleletek restaurálása, főleg ha azok egyszerre több, különböző fémből állnak, igen nagy odafigyelést és körültekintést igényel. A leletek előrehaladott korróziós folyamatai miatt a restaurálás menetében fordított protokoll érvényesült, azaz bizonyos anyagvizsgálatokat csupán a díszítőminta feltárása után lehetett elvégezni. A munka során lehetőségünk nyílt a tárgyakról ipari CT-felvételt készíteni, a tanulmány a restaurálás folyamata mellett e képalkotó eljárásról is beszámol. A phalera-pár Az enyhén domború phalera-pár (1. kép), azaz a két szíjosztó korong a ló kantárzatát díszítette. A kör alakú kovácsoltvas alapban réz tausírozás2 található, a berakások felületét aranyozták, ami csak nyomokban volt látható a felszínen. A restaurálás során azonban kiderült, hogy az aranyozás a díszítő fém csaknem teljes felületén megőrződött. A phalerákat a bőr szíjakhoz két-két, a korongok szélein, egymással közel átellenben lévő, bronzból készült szegecs rögzítette. Leletkörülmények 2011 tavaszán Sződliget külterületén, a Csörögi-dülőben, a váci Tragor Ignác Múzeum3 megelőző feltárást végzett az M2 autópálya Vác-Sződliget-i lehajtójának nyomvonalán. Az ásatás során késő avar kori temető részlete és hasonló korú település szórványos nyomai kerültek feltárásra. A lovával eltemetett avar harcos sírjából a korabeli bolygatás következtében az emberi váz gyakorlatilag teljesen hiányzott, az állat csontvázának részei kisebb mértékű szóródást mutattak. A korongok egymás mellett, 1 A diplomamunka témavezetője Szatmáriné Bakonyi Eszter, a fém-ötvös specializáció vezetője volt. Bővebben lásd: Tóth Eszter: Tausírozott vas phalera-pár restaurálása. Diplomadolgozat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2015. 2 A tausírozás az a díszítő eljárás, amikor nem nemes fémekben kialakított vájatokba díszítésképp nemes- vagy színesfémet helyeznek. 3 A feltárást Kővári Klára, a váci Tragor Ignác Múzeum nyugalmazott régésze vezette. 1. kép. A korongok átvételi állapota (Nyíri Gábor felvétele). berakásos oldalukkal lefelé, a ló koponyája alatt helyezkedtek el (2. kép). A sír leletanyagának korát Farkas Zoltán4, avar koros régész, határozta meg. A kengyel és a nagy szíjvég formai és stílusjegyei alapján a leletegyüttes korát a késő avar kor első harmadára (700-730) helyezte. A tárgytípus és a díszítő technika általános bemutatása A nagyméretű phalera-párok5, melyek átmérője 10-16 cm, a ló kantárzatán a homlokszíj és a pofaszíj találkozási pontját díszítették6 (1. ábra7), rögzítésüket a bőr szíjakhoz szegecsek (a korongok szélein két-két, vagy középen egy-egy szegecs) biztosították. Kisebb méretű phalerák az orrszíj és pofaszíj találkozásánál figyelhetők meg. A tausírozással, azaz fémberakással díszített vas phalera-párok kultúrtörténeti jelentőségét mutatja, hogy a Ká.pát-medencéből összesen 17 lelőhelyről8 * * *, nagyobb hányaduk 4 Farkas Zoltán korábban a szentendrei Ferenczy Múzeum, jelenleg a Salisbury Kft. munkatársa, valamint az ELTE Régészeti Intézetének PhD hallgatója. 5 A phalera görög eredetű szó (szótári alakja: tó (pókapov, -ou), jelentése sisakgomb, lószerszám fejrésze, fejdísz (Györkösy 1993. p. 1151.), a megnevezés a latin nyelvben tovább él (szótári alakja: phalerae, -árum), jelentése kitüntetés, melldísz (katonai érdemjet), homlok-boglár, szügy-boglár (lóé) (Györkösy 1996. p. 417.). 6 Kiss 1996. p. 112. A tausírozott phalerákat elsőként Kiss Gábor gyűjtötte össze és ismertette a Lukácsházáról előkerült példányok publikálása kapcsán (Kiss 1996. pp. 107-143.). 7 Kép forrása: Kiss 1996. p. 129. 8 Kiss 1996. cikkében még csak 13 lelőhelyről számol be. A leletcsoport szakirodalmi kutatások alapján további három, különböző helyekről származó darabbal bővült (Horváth 1999. p. 109., Heinrich-Tamáska 2005. p. 112. és 115., valamint Bőm 1994a. p. 79. alapján). A 17. lelő-6
