Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)

Mester Éva: Az erdélyi történeti üvegablakok túlélésének esélyeiről

20. kép. Középelem mangánnal színezve, restaurálás előtti állapot. épület már össze is dőlt. Ahol folyamatos maradt a templo­mok használata és fennmaradt a vallási közösség, az uniós és egyéb pénzforrások felhasználásával megkezdődhettek a műemléki helyreállítások. Ezek régészeti kutatásokkal és restaurálási feltárásokkal párosulva értékes leleteket hoz­nak a felszínre - az átvakolt, átfestett falfelületek alól fal­képek kerülnek elő, egykor befalazott ablaknyílások és fa­ragott kőtagozatok válnak ismét láthatóvá. Restaurálásuk, konzerválásuk általában széleskörű szakmai érdeklődéssel és nagy körültekintéssel valósul meg. Gyakran azonban nem ez történik az általában a szem előtt lévő régi, veteme­dett, üveghiányos, szakadozott ólomhálós, díszítés nélküli, puritán, geometrikus alosztású, tányérüveg, méhsejt, rom­busz vagy négyzetháló-mintás ablakokkal, melyeken befúj szél és beesik az eső. Pedig ezek a szerény megjelenésük­kel gyakran évszázadokat is átvészeltek. Az egyes üvegda­rabokat összetartó fémsínek nagyon tartósnak bizonyulnak a jól megválasztott anyagösszetételnek és a gondos kivi­telezésnek köszönhetően. Ezek a mára már műtárgyaknak minősülő épülettartozékok fontos információkkal rendel­keznek készítési korukról, műhelyeikről és mestereikről. A rendszerváltás óta az emlékanyag komoly veszélybe ke­rült. A raktározott, sérült darabok kihullanak a köztudatból és szemétbe kerülhetnek az időszakos lomtalanításokkor. Ezzel örökre elveszíthetjük tárgykultúránk e hiteles tanúit.­A díszítés nélküli történeti ablakok kutatásának jelentősége A régi, díszítés nélküli, egyszerű hálómintás ablakok­kal, keletkezésük körülményeivel, az épületekkel való kapcsolatukkal, beépítési módozataikkal jellemző káro­sodásaikkal, restaurálásuk módjával, megmentésük fon­tosságával a hazai szakirodalom mindeddig érdemben nem foglalkozott. A 19. és 20. századi ablakok üveg alap­anyaga, az ólomsínek összetétele teljesen eltér a két-, há­romszáz-, olykor négyszáz évnél is idősebb ablakokétól. Az ólmozással foglalkozó vállalkozók, akiket rendszerint felkeresnek a műemlékvédelmi szakemberek - általában szakiparosok. Nem ismerik a restaurálás nemzetközileg elfogadott etikai szabályait12, ezért nem értik az ablakok történeti jelentőségét, és nincsenek tisztában a hiteles megőrzés fogalmával, amely az eredeti anyagok (üveg és fém) és az eredeti készítéstechnika megőrzésében és az egykori beépítési módban ölt testet. A hiteles megőrzés, konzerválás és restaurálás nagy tapasztalatot, elméleti és gyakorlati tudást igényel - nemzetközi mércével is ér­tékelhetően a restaurálást minden mozzanatát visszake­­reshetően dokumentálja. Fárasztó, hosszadalmas és nem látványos munka ez. A szakipari módszerek még a festett ablakrészeket sem őrzik meg, a lepergett, vagy sérült ere­deti festéseket nem rögzítik, helyette újat festenek, az ere­detit kidobják. A törött üvegeket nem ragasztják, újjal pó­tolják. A régi ólomsíneket lefejtik az eredeti üvegdarabok körül, az egész mezőt újra ólmozzák. így egy látványos új ablak születik, melynek kevés köze van az eredetihez - sem esztétikai sem történeti értéke nem hiteles. Sok eset­ben a megbízó örül, lám az ócska régi ablak helyett újat kapott, a piszkos elfeketedett ólomsínek helyett fémesen csillogót, új üvegekkel feldúsítottat kapott vissza. Eszé­be sem jut, hogy egy ilyen beavatkozással a műtárgyak régiségértéke brutálisan lecsökken a szakszerű restaurá­lással ellentétben, amikor a műtárgy valós kora megma­rad, nem akar fiatalabbnak tűnni keletkezésének idejénél. Ekkor nem csak az eszmei érték nő meg, de felértékelődik kézzelfogható, fizikai valósága is. Vajon a középkori ka­­tedrálisok ősi ablakait ma hogyan csodálhatnánk, mennyi eredeti rész maradt volna meg, ha ezeket az anyagokat minden felújításnál újakkal pótolták volna? Emst Bacher az üvegrestaurálás nemzetközileg elismert szaktekintélye részletesen leírja az üvegelemek megőrzésének módsze­rét. Az ólomsínek megtartásáról így nyilatkozik ”Az ere­deti ólomsínek minden esetben megőrzendők. Az ólom­sínek sérüléseit ki kell egészíteni, ki kell javítani. A törött forrasztási csomópontokat át kell forrasztani.”13 Szó sincs arról, hogy ki kellene cserélni azokat. Ugyanígy kiáll az eredeti beépítési módok mellett is. Az üvegrestaurálással foglalkozó nemzetközi kollokviumok - melyeknek ko­rábban szervezője és irányítója volt — tematikusán tár­gyalják az aktuális problémákat. Ezekről a rendszeresen megjelenő kiadványok időről-időre beszámolnak. így minden szakember tájékoztatást kaphat a nemzetközileg jónak tartott beavatkozási módokról, az új anyagokról és eszközökről, azok ajánlott mértékéről és lehetőségeiről.14 A szakképzettség megkövetelése a régi ablakok helyreállításában, védelmében A középkori freskók, falképek restaurálását, szakszerű és hiteles helyreállítását nem szobafestő kisiparosokra, ha­nem szakképzett falkép restaurátorokra bízzuk a templo­mokban. A történeti üvegablakok helyreállításánál nem mindig ilyen egyértelmű ez a követelmény. Az utolsó órá­ban vagyunk, mivel a helyreállításoknál az épületek fűté­sét, korszerű klimatizálását előírásszerüen el kell végezni. A hőszigetelésnek fontos része az ablaknyílások és ajtók szigetelése. Minden esetben egyedi megoldásokat kíván 12 Velencei karta. 13 Bacher 1985, Bacher 1993. 14 Corpus Vitrearum: http://www.corpusvitrearum.org/ 64

Next

/
Thumbnails
Contents