Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Mester Éva: Az erdélyi történeti üvegablakok túlélésének esélyeiről
Az értékmentés jó példája Az üvegablakok megőrzésnek jó példái is vannak. Sokáig fájó veszteségként könyveltük el a Temesvári Papi Szeminárium ablakainak eltűnését. Az ikonográfiái program szerint a nyolc boldogságot megjelenítő üvegfestmények Nagy Sándor és Kriesch Laura tervei alapján Róth Miksa műhelyében készültek 1916-ban (4. kép). A trianoni békediktátumot követően a történelem zavaros időszakában az épület gazdát és funkciót cserélt, és az üvegfestményeknek nyoma veszett - még a szakemberek is csak találgattak hollétükről. A rendszerváltás utáni években váratlanul előkerült az összes ablak. A veszély elől az egyházi tematikájú müveket ügyes kezek szakszerűen kiemelték és szorosan egymás mellé helyezve papírba csomagolták. Az ílymódon lecsökkenteti felületet már biztonságosan el lehetett rejteni az orgonakarzaton. Jelenleg a nyolc ablak egymás mellé helyezve a Temesvári Püspöki Palota folyosóján kapott elhelyezést (5. kép). A Temesvári Papi Szeminárium esetében láthatjuk, a mai kor felelős egyházi vezetői között is vannak olyan személyek, akik kötelességüknek érzik az értékmentést. Történeti ablakok építési törmelékben 6. kép. A templom egyik ablakának tanúdarabja az építési törmelékből. 7. kép. Az eredeti méhsejt mintázatú ablakok helyett ma silány ornament üveglapok vannak. A temesvári ablakok megmentése valóban sikertörténet, de ne felejtsük el - ezek az ablakok ismert alkotóik és vitathatatlan esztétikai értékeik miatt nemzetközileg mindig is számon tartott, jegyzett műtárgyak voltak. E tanulmány azonban nem ezekkel foglalkozik, hanem a vidéki települések templomaiban évszázadok óta szerényen és ismeretlenül rejtőzködő egyszerű, geometrikus mintázatú ablakok megőrzésének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet, mivel ezek naponként tűnnek el látókörünkből. Néhány éve méhsejt alosztású ablakok pusztulásának voltunk a szemtanúi az egyik ismert székely erődtemplom felújítása kapcsán. Az építkezés végén a lomtalanításnál a templom ablaknyílásaiból korábban sérülés miatt kiemelt és addig raktározott eredeti ablaktáblák - valószínűleg munkások által, figyelmetlenség folytán - a bontási törmelékbe kerültek. Belőlük mára feltehetően már csak az a tanúdarab - fémsín és üvegelemek - maradtak meg, amit az egyik kilógó ablakszámyból a szerző leválaszthatott (6. kép). Ezekben az esetekben is van megoldás. A korabeli fényképek, az analóg példák és az ablakmaradványok is segíthetnek a helyreállításban. A templomtér még ilyen esetben is visszakaphatja eredeti megjelenését az üvegablakok rekonstrukciójával. Az ablakok visszaállítására jelenleg megvan az egyházi vezetés és a közösség akarata a felújítás következő fázisában. Mint ahogy a bevezetőben kitértünk rá, napjainkban a tanúdarabok nanotechnológiai vizsgálatával meg lehet állapítani az üveg és a fém pontos összetevőit, amiből a készítés idejére és helyére lehet következtetni az analógiák összevetésével. Ez a templom építéstörténetéhez fontos adatokat szolgáltathat. A színtelen üvegből készült — feltehetően több száz éves ablaktáblák az 1419-es dátumhoz köthető pompás Szent László freskósorozat környezetében maradtak fenn, egészen a közelmúltig. A templom kőkeretes gótikus ablaknyílásaiban most oda nem illő, osztatlan felületű színtelen és élénksárga ornament üveglapok vannak (7. kép). A műemléki helyreállításban résztvevő szakembereknek nagy a felelőssége. Feltételezhető, hogy a középkori templomokban a falképek mellett régi ablakmezőknek is lenniük kellett. Ha az üvegtáblákat az idők folyamán el is távolították a nyílásokból, azokat nem dobták ki, hiszen előállításuk minden időben a gyülekezetnek tetemes összegbe került. így nem lehet meglepő, ha a régi fakeretes ablakok a templom egyik félreeső zugában még fellelhetők. Az erősen roncsolt ablakmezőket is meg kell őrizni! Ezek a későbbi hiteles műemléki helyreállítás alapjául szolgálnak, mert a műemlék épületeknek éppúgy részét képezik az egyszerű, díszítés nélküli ablakok, mint a díszes falképek. A puritán ablakok kapcsolódása a liturgiához A geometrikus mintázatú ablakok a reformvallások idején terjedtek el nagy számban - a fehérre meszelt falú templomokban puritánságra neveltek. A beáradó napfény manipulálatlanul, természetesen világította meg a belső tereket, ami összhangban volt az új hit lényegével. Nem zavarta a vallásos elmélyülést az istentiszteletek alatt, mert a liturgia lényege a hit személyes megélése volt. Az új vallási irányzatok elvetették a régi szertartásrendhez szorosan kötődő bibliai témájú narratív üvegfestményeket, freskókat és az ezekhez kapcsolódó - az Árpád házi királyi szentek jeles cselekedeteit megörökítő 59
