Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
13. kép. Fekete alárajz a déli fal alsó szakaszán. 14. kép. Vakolatminta sztereo-mikroszkópos képe: a szürkésebb alapvakolatra került fel a világosabb, vékony festővakolat. 15. kép. A boltozati kőbordáról felváló és pergő vékony vakolat. 16. kép. Abekarcolás kb. 1 mm széles eszközzel történt, a karc mélysége 300 mikron körüli (mikroszkópos keresztmetszet-csiszolat, felső megvilágítás). tevékenységével kapcsolható össze, ezért számolni kell azzal, hogy ezek a folyamatok folytatódhatnak, főként, ha a falakat további nedvesedés éri. Ennek megakadályozását, vagy mérséklését a körülmények optimalizálásával lehet elérni. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a templomban jelenleg kialakult mikroklímába történő beavatkozással, vagy jelentős vízmennyiség bejuttatásával járó sókivonó pakolás alkalmazása esetén a jelenlegi sóoldatokban beállt egyensúlyi állapot felborulhat, ami felgyorsíthatja a műemlék további károsodását, ezért olyan restaurátori beavatkozás, ami a falazatok vizezésével jár, körültekintő megtervezést igényel. külön foltként vakolták fel. A boltozat kőelemein csak a festővakolat található meg. Jellemző, hogy a kőről ez a vékony réteg könnyebben lepereg, jelenleg ezek a felületek a legrosszabb megtartású részek (15. kép). A vékonyabb festővakolatba előkarcolták a fő kompozíciós elemeket (16. kép). Vonalzóval, vékony vonallal a kereteket és az architektúrális részeket; körzővel a glóriákat, de sok esetben mind a figurális ábrázolásokat, mind a glóriák díszítő karcait vastagabb vonallal készítették (17. kép). Több helyen látszik a kompozíció módosítása (18. kép), a helyszínen történt változtatásokra utal az is, hogy a karcok vonalához a kifestés nem mindig igazodik. Előfordul olyan bekarcolt osztás egy-egy képmezőn belül is, amit teljesen lefestettek, nem használtak fel a falkép festésekor. A bekarcolás sokszor a már majdnem megszilárdult, száraz vakolatba készült, erre lehet következtetni abból, hogy a szemcsék kiszakadtak a behúzáskor (17. kép). A falképek festéstechnikája A helyszíni felmérések és a mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatok vizsgálata alapján feltérképezhetővé vált a falkép készítéstechnikája is. Ennek megismerése a művészettörténeti meghatározás mellett a restaurátori beavatkozások megtervezésekor is fontos, a festéstechnikai jellegzetességek és a felhasznált anyagok ismerete alapvető igény. A falkép készítése az alsó vastagabb, szürkés színű vakolatra fekete szénnel felvitt előrajzzal indult, aminek kevés nyoma maradt meg, de az északi és a déli fal középső és alsó zónájában is látszik egy-egy jól kivehető vastagabb vonaltöredék. Például a déli fal alsó szakaszán a foltok kontúrvonala a később megfestett fülkék ívével párhuzamosan jelenik meg (13. kép). Az alsó vakolatra és a szénrajzra hordták fel a vékony (átlag 1-2 cm) festővakolatot (14. kép) egyenetlen felülettel. Surlófényben látszanak a besimításhoz használt eszközök nyomai. A kereteket és a képmezőket általában 17. kép. Déli fal, Mária koroná- 18. kép. Északi fal, Kálvária zása jelenet. Jól látszik a vakolat jelenet: a szivacsot tartó lándzsa besimításához használt eszkö- módosított bekarcolása. zök nyoma, a vastagabb bekarcolások, és a karcnyomok kitöredezett széle. 35
