Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 16. (Székelyudvarhely, 2016)
Galambos Éva et al.: Az almakeréki falképek színelváltozása és vizsgálatai
19. kép. A későbbi patronminta próbaként felfestett vázlata a boltozat kőelemein. A boltozat kőíveinek felületén a kipergett vakolatrészeknél helyenként láthatóvá vált egy-egy próbaként felfestett mintázat, a későbbi patronminta vázlata (19. kép). A képfelületeken okkeres-narancsos színű alárajzzal kezdték a kompozíciókat, néhol sötétebb színű is előfordul, pl. a boltozat „Angyali üdvözlet” galambja esetében. Majd a hátterek nagyobb területeinek aláfestése következett, a nagy azurit felületeknél sötét, szürkés-fekete színnel. Az alárajz és az aláfestett színek a vakolattal freskósan kötöttek meg, a lepusztult festett réteg alatt szinte csak ezek maradtak meg, főleg a déli fal középszakaszán (21. kép). Az aláraj-20. kép. Déli fal: a Mária koronázása jelenet részlete. Az okkeres alárajz szépen megmaradt, a kifestés teljesen lekopott. 21. kép. Dél-keleti fal: A nőalak keze vázlatosan megrajzolt, a háttér sötét aláfestése nagyvonalú, nem pontosan követi a formát. 22. kép. A boltozaton lévő evangélista fej. Az arcokat általában sárgás színnel árnyékolva festették meg, erős fekete kontúrokat alkalmazva. 23. kép. A csúcsfények sok helyen elfeketedtek. 24. kép. Az azurit hátteret a figurák kontúrjának megfestése után vitték fel. 25. kép. Fémfóliával dísztett bárd részlete. zok elég lendületesek, magabiztos kézre vallanak, sokszor csak a formákat jelölik, elnagyoltak. A rajzok karakteres jegyeket hordoznak, (fejtartás, vastag ormyereg, szemöldök-orr vonal egyben meghúzása, a száj és a szem jelölése stb.) a mester további müveinek meghatározásában nagy segítséget jelenthetnek. A festett rétegek nagy részét szekkó6 technikával, száraz vakolatra hordták fel, így például, a testszíneket, drapériákat, a fekete kontúrokat és a háttér kék azuritjait (22. kép). Ez nagyrészt hozzájárult e területek erőteljesebb károsodáshoz; a festékrétegek sok helyen levelesen elváltak a festővakolattól, vagy porlékonnyá váltak és kiperegtek. Mindezt fokozta a víz, valamint a vízoldható sók okozta nagymértékű károsítás is. A formák festése egyszerű, általában valamilyen alapszín, csúcsfényekkel modellálva (23. kép). Ez utóbbiak színe változott el a leginkább zavaró módon, feketés barnás foltokként jelennek meg. Az elváltozások összefüggnek a pigmenthasználattal is, a legtöbb esetben az ólom- és réztartalmú festékek módosultak. A festés következő fázisa az azurit hátterek (24. kép) és az aprólékosan kivágott fémfólia-díszek felrakása volt (25. kép). A glóriákon kívül nagyon sok felületen alkalmaztak apró, kivágott díszítő elemeket négyzet alakú ruhadíszeket, csillagokat a kék eget ábrázoló háttérben, stb. Mindezeket olyan gondosan kidolgozva, mintha táblaképet ékesítettek volna. A figurális festés mellett a képkeretező sávokat és egyes drapériákat is patronmintával díszítették (27. kép). Az egész szentélyben jellemző ez az aprólékos, mindenre kiterjedő díszítőkedv. Pigmentvizsgálatok, a pigmentek színváltozása A vizsgálatok alapján a falfestményekhez az alábbi pigmenteket használták: az alárajzhoz alkalmazott narancsos pigment vas-oxid tartalmú festék, feltehetően leg-6 A kötőanyag vizsgálatok (FTIR) alapján a fehérje tartalom igazolható volt. 36
