Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Mester Éva: Az egyszerű geometrikus elosztású ablakok védelme és megőrzésük fontossága
Egyszerű geometrikus alosztású ablakok - védelmük és megőrzésük fontossága Mester Éva Az üvegkorongok szerepe az építészeti üveg történetében A mindenkori társadalmi igények - összefüggésben a kor gazdasági, technikai fejlettségével, a földrajzi adottságokkal - együttesen hozták létre az épületek szerves részeként funkcionáló építészeti üvegek különféle típusait. Mai tudásunk szerint az első, nyílászárók lefedésére szolgáló üvegeket a Földközi-tenger keleti medencéjében, kizárólag praktikussági okokból készítették. Alapanyaguk üvegpaszta volt. Feltételezések szerint a több lépésben megolvasztott, nehezen alakítható masszát forró állapotban nedves homokformákba nyomkodva préseléssel formázták. A kisméretű, a fényt részlegesen áteresztő korongokat ablakelemként már fel lehetett használni. Az üvegolvasztásban a perzsák jártak élen. Az i.e. 500 körüli években bekövetkezett technikai fejlődés az üveg jobb fényáteresztő képességét eredményezte. Az üvegolvadékot kiégetett agyaggyűrűkbe préselték, homokmag segítségével alakították. Feltételezések szerint a 10-15 cm átmérőjű, 1-2 cm vastag, azonos méretű üvegkorongokat fából készített tartószerkezetekbe építve, esetleg megfelelő teherbírású bronz, ón, vagy ólomfoglalattal körülvéve lakóépületeknél alkalmazhatták. Azonos formájú és méretű elemekből állították össze a nagyobb táblákat. A kör alakú formák változatos felhasználási lehetőségeit ekkor ismerték fel először.1 A hatalmas kelta birodalom az i.e. 500-400 közötti időben sajátos üvegkultúrát hozott létre Európában. Az üvegösszetételnek köszönhetően üvegeik tiszták és átlátszóak voltak a magas szilicium-dioxid tartalom miatt. A perzsák módszerét a kelták fejlesztették tovább. Az olvadt üveget a perzsáktól eltérően nem formákba préselték, hanem szabadon formálták sablonok segítségével. Az üvegkorongok kialakítására pörgető és nyújtó technikákat fejlesztettek ki. A 10-20-30 cm átmérőjű elemeket építészeti célokra, ablaknyílások lefedésére használtak. A kelták magas szintű technikai tudása a birodalom széthullásával eltűnt, de Európában még az első század végéig készítettek csavaró, pörgető eljárással igen vékony falú üvegtányérokat. Az üvegkorongok nyílászárókba történő alkalmazását az építészeti üveg első, önálló megjelenési formájának tekinthetjük. Tárgyi emlékek és írásos dokumentumok hiányában ennek pontos helyét és idejét nem ismerjük. A 10-50 cm átmérőjű korongok előállítását pörgető eljárással az 500-as évek körül kezdték el ismét * Gurmai 1978. 75-76. pp. 1. kép. Tányérüveg-háttér a strasbourgi dóm üvegablakáról. Európában. Ilyen technikával készült elemekből összeállított táblákat a 6. századtól találunk. Ettől az időtől kezdve, a könnyebben készíthető kisebb átmérőjű elemeket a szerzetesi műhelyek erdei üveghutáiban folyamatosan készítették. Az üvegpanelek összeépítését ólomsínek segítségével oldották meg. Praktikusságuk, tartósságuk és megfizethető áruk miatt később általánosan elterjedtek a kontinensen - templomok, kolostorok, várkastélyok, lakótornyok, városházák, polgárházak, vidéki kúriák és egyéb épületek üvegezési munkáinál. Amikor az építészeti üveg történetében a geometrikus alapelemek szerepét és alkalmazását vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az üvegkorongok nem csak a legősibbek, de máig a leggyakrabban használt formák maradtak. Készítéstechnikájuk, építészeti alkalmazásuk az egyes kultúrákban újra és újra felbukkan, majd feledésbe merül. Az ókor profán felhasználási területei után a középkorban a szakrális terekben kapott elsődleges alkalmazást. A strasbourgi Notre-Dame katedrális 14. században készült Utolsó vacsorát ábrázoló üvegfestményén az asztalnál ülő Jézus és a tizenkét apostol kompozíciójának hátterében dekorációs elemként jelennek meg a tányérüveg elemek (1. kép). Az üvegkorongokat terülőmintaként szívesen használták a gótikus templomok egyszerű kőkeretes ablakainál. Ha az ablakok alacsonyan voltak a védelem érdekében rusztikus kovácsoltvas rácsot építettek az ablakok elé (2. kép). A kisméretű üvegkorongokból álló téglalap alakú paneleket könnyen be lehetett építeni a középkori faragott 55
