Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Mester Éva: Az egyszerű geometrikus elosztású ablakok védelme és megőrzésük fontossága
2. kép. Kovácsoltvas védő- 3. kép. Az üvegtáblák beépítése a rács. kőkeretbe, laposvasak segítségével. kőkeretekbe a külső oldalról, ahol a táblák két függőleges széle felfeküdt a falazatra, alsó és felső végüket két, élére állított laposvas segítségével kétoldalról rögzítették. A belső oldali vas széleit jobb és baloldalon mélyen a falazatba építették és külső oldalukat fém fülekkel látták el. Az üvegtáblák súlya a beépítés után ezekre a fémfülekre terhelődött. A falba épített tartók elé helyezett üvegtáblákat a mozgatható laposvasakkal rögzítették oly módon, hogy nyílásaikon keresztülbujtatták a fémfüleket, amikbe erős fémstifteket helyeztek, ezzel évszázadokra biztosítva a mezők statikáját. Ezt a módszert a középkortól kezdve alkalmazták a templomi ablakoknál (3. kép). A hatalmas svájci katedrálisok óriási méretű mérmüves ablakainál gyakoriak a színtelen tányérüvegből álló egyszerű terülőminták az adományozó család dekoratívan megfestett címerüveg ábrázolásaival. Ez már az a korszak, amikor a címeres képek kikerülnek a gótikus üvegfestményből és az ablakmezőt uraló önálló címerüveggé válnak (4. kép). Más európai országban is szívesen építettek a kőkeretekbe tányérüvegeket a hely szelleméhez kötődő címerekkel. A nagy magasságban lévő templomi ablakoknál a díszítés nélküli felületek a jellemzők. 4. kép. A berni katedrális 5. kép. Szászivánfalvai templom címerüveges ablaka, tányér- gótikus ablaka, üveg háttérrel, 1714-ből. Magyarországi tányérüveg ablakokat csak elvétve találunk a közismert háborús pusztítások miatt. Szászivánfalva evangélikus templomának vélelmezhetően a 15. századi ablakai vannak. A szentély gótikus, mérmüves nyílászáróiban máig fellelhető tányérüvegből álló kompozíciók egyedülállónak számítanak2 (5. kép). A szentély mészkőből faragott pasztofóriumának készítési dátuma 6. kép. Dávid király tányérüvegekkel díszített oszlopcsarnokban. 7. kép. Elüvegtelenedett peremezett tányérüveg a középkorból. Ebből a korból színes ábrázolások tanúskodnak a geometrikus elemekből építkező ablakok létezéséről. A Mátyás-Graduale gazdag tárháza ezeknek. Az igényes építészeti környezetben kizárólag ilyen egyszerű mintázatú, semleges színezetű ablakokat látunk. Az egyik részletgazdag iniciáléban jól felismerhető az Ószövetségi jelenetben Dávid király, aki az Úrhoz könyörög palotájának üvegkorongokkal díszített oszlopcsarnokában (6. kép). A hazai építészeti alkalmazásokat a régészeti feltárások mutatják. Számos lelet került elő a középkori Budai várból és a Margit-szigeti domonkos apácák kolostorából. A festetlen korongok közötti négyzetes, vagy háromszög alakú térkitöltő elemeket az igényesebb megjelenés érdekében ritkán dekoratív kontúrmintákkal festették.3 Az üvegkorongok, más néven tányérüvegek, vagy köldökösüvegek németül butzenscheibe, bucni, készítése és alkalmazása a magyar építészeti üvegek történetét éppúgy végigkísérik, mint az európai kontinensét. Építészeti szerepének fontosságát napjainkig tartó kedveltsége bizonyítja. A korongok egyre vékonyabbá váltak, sokféle méretben és színezetben, peremezetlen vagy peremezett kivitelben is előállították (7. kép). Egyszerű készítésüknek köszönhetően az erdei üvegcsürökben tömegesen állították elő és vándor üvegesek hordták szét az egész országban, akik helyben megjavították az „romladozó” ablaktáblákat. Ennek később jelentkeztek a hátrányai. Az olcsóbb üvegalkotók, a helyben talált szennyezett homok és a magas hamuzsír tartalom miatt lényegesen rosszabb minőségűek voltak, mint a drága alapanyagokból, fejlett üvegolvasztó kemencékben, külföldön (Velencében, Raguzában) előállított kristályüveg társaik. A kétféle üveg közötti különbséget a kémiai és fizikai jellemzők határozzák meg, ami az üveg kristályszerkezetének állapotváltozásában, az elüvegtelenedés folyamatában mutatkozik meg (7. kép). Az üvegkorongokat legnagyobb számban színtelen üvegből, mintázat nélkül készítették. Díszesebb épületeknél plasztikus felülettel látták el, amely a középpontból 1405. A szentélyablakok feltehetően ugyanebből a kőből készültek és a színes tányérüveg-ablakok is hasonló korúak lehetnek. Budapesti Történeti Múzeum, Középkori Osztály és Rajztár. 56
