Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Nagy Rebeka: Batthyány Erzsébet vállfűző maradványainak restaurálása
alátámasztószövet kreplin kreplin csipke alapszövet köztesbélés 12. kép. A vállfííző konzerválása során kialakított réteges szerkezet. A varrókonzerváláshoz használt sodratlan selyemszálat a kreplinhez használt színezőfiirdőben színeztük. Az alátámasztó-szövet formájának kialakításához külön szabásmintát kellett készíteni, mert az csupán a csipkék széléig futhatott. A korábban kiszerkesztett szabásmintán a meglévő töredékek kontúrját is jelöltük, így erre egy fóliát fektetve meg lehetett rajzolni az alátámasztó-szövet áttört szabásmintáját. Ennek alapján a töredékek határa mentén pontosan, a széleken kb. fél cm, az eldolgozáshoz szükséges ráhagyással a barnára színezett taftot körbevágtuk. Ahol az alátámasztó-szövet határozta meg a váll széleit, szükséges volt az eldolgozása. Ezeken a helyeken a szövetet kb. fél cm szélesen visszahajtottuk, majd levasaltuk. Miután elkészült a megfelelő formájú, eldolgozott szélű alátámasztó-szövet, a megszínezett kreplint egy nagyméretű üveglapra felfeszítettük és körben ragasztószalaggal rögzítettük. Ezt rátettük a vállfííző szabásmintájára, amin a körvonalakon kívül az eredeti töredékek határát is jelöltük. A hosszabbik oldal szélétől néhány cm távolságban kifeszített fehér cérna mentén lehetett a derék-rész alját egyenesre igazítani. Ezután a hátközép töredékét (F/2) a szabásmintán jelölt helyére tettük, majd fémspatulák, csontkés és szemészlándzsa segítségével az alátámasztó-szövetet a töredékek rétegei közé igazítottuk. Végül görbetű és selyemszál segítségével egymáshoz varrtuk a három réteget (13. kép). Súlyokkal nehezítettük le a töredéket, hogy a munka során ne mozdulhasson el a helyéről. A jobb oldalon, a kar alatti töredék esetében a taft egyik szélét csipesszel megcsípve, majd a rétegeket csontkéssel egymástól elemelve sikerült áthúzni az új szövetet a viselet rétegei között. A helyreigazítás után ezt a töredéket is apró fércöltésekkel rögzítettük. Ezután a váll jobb oldalán, a szám nélküli kis töredékek, majd a jobb eleje (14. kép), végül középről kifelé haladva a váll bal oldalán lévő maradványok helyreillesztése következett. Miután minden töredéket a fent leírt módon rögzítettünk, az egészet barnára színezett kreplinnel borítottuk. A kreplint a derékrész mentén márványlapokkal ideiglenesen lesúlyoztuk, majd a korábban alkalmazott technikával, középről a szélek felé haladva megfeszítettük és leragasztottuk. Ehhez az üveglapot bakokra helyeztük, hogy munkánkat megkönnyítsük. Az előkészítő munkák után a rétegeket a váll maradványai mentén, a színoldalon és a hátoldalon is egyforma, kb. 3 mm-es fércöltésekkel rögzítettük egymáshoz. Ott ahol a színoldal szövetét toldották, illetve a csipkék mentén a töredékekbe is beleöltve végeztük el a konzerválást (15. kép). Ahol nem voltak maradványok, ott is rögzíteni 14. kép. Az alátámasztószövet beigazítása csontkés segítségével. 15. kép. A kreplin rögzítése a csipkék mentén. 52