Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Nagy Rebeka: Batthyány Erzsébet vállfűző maradványainak restaurálása
16. kép. Fércelés fehér pamutcéma mentén. kellett egymáshoz a szöveteket. Általában ezt csúsztatott fércöltésekkel szoktuk végezni, ám az első néhány férceit vonal után nagyon hullámos felületűvé vált az alátámasztó-szövet. Ezért más módszert alkalmaztunk a három textil egymáshoz rögzítéséhez: a csipkék átlagos távolsága alapján, azaz 1,8 cm-enként a teljes felületen férceltük a szöveteket. Ilyen nagy szakaszokon nehéz egyenesen varrni, ezért két kis méretű súlyra feszített fehér pamutcérna mentén varrva próbáltuk ezt a hibát elkerülni (16. kép). Ügyelni kellett arra, hogy a kreplin széleldolgozását ne akadályozzák a rögzítések, ezért nem varrtuk végig a csíkokat - az utolsó öltés a szélektől kb. 1 cm távolságra volt. Ezután következett a kreplin széleinek eldolgozása. A márványsúlyokkal lenehezített vállfííző derékrésze mentén, a töredékek szélétől kb. 7 mm távolságra szikével végigvágtuk a két kifeszített kreplint. Középről indulva először az alsó réteget hajtottuk vissza a töredékek széléig, majd csontkéssel lesimítottuk, ezáltal ideiglenesen rögzítettük. Ezután a felső kreplint is a bélésoldalra hajtottuk vissza, az alsó kreplinréteg fölé, majd rovartüvel megtüzve sikerült ideiglenesen egyben tartani, végül élben megvarrva lehetett véglegesen rögzíteni (17. kép). Az íves részek eldolgozásához egy PE-fóliával bevont polisztirol lapra helyeztük át a vállfüzőt. Egy keményebb műanyag lapot a vállpántok alá csúsztatva, középről indulva a korábban alkalmazott módszer szerint visszahajtott rétegeket ideiglenesen rovartűkkel rögzítettük. Itt azonban nem egymáshoz, hanem a műanyag fólián át a polisztirol-laphoz lehetett tűzni a szöveteket, ami könnyítette a munkát. A fémkapcsok mentén a kreplin eldolgozása bonyolultabb volt. A felső réteget a töredék színoldalára hajtottuk vissza, és hogy ez minél kevésbé legyen látható, az aláhajtás csak a szélső sor csipkéig érhetett. Ezért a visszahajtás vonala mentén végigfércelt kreplint a csipke szélességéig méretre vágtuk, majd a színoldalról görbetü és selyemfonal segítségével levarrtuk. Csakúgy, mint a szálirányok rendezésénél itt is fontos volt, hogy síkban lehessen dolgozni, ezért a kitűzéshez készített formákat használtuk a varrókonzerváláshoz is. A kéz felületének párolgása során keletkező nedvesség elég volt ahhoz hogy a kreplin 17. kép. A kreplin eldolgozása a széleken görbetű segítségével, élbenvarrással. meghullámosodjon, megnyúljon, ami nagyon megnehezítette volna a szélek eldolgozását. Ennek elkerülése érdekében a munka során végig gumikesztyűben dolgoztunk. A belső oldal a füzőkapcsok megvastagodott korróziós tennéke miatt egyenetlen felületű, sok helyen törékeny volt. Ez tovább nehezítette a kreplinborítás eldolgozását, hiszen nem lehetett akárhová ölteni a szövetben. A hátoldalra viszszahajtott részeket élben kellett a színoldalt fedő kreplinhez hozzávarmi. Néhány ponton azonban szükséges volt az eredeti szövetszélekhez is rögzíteni, így a munka során az egyenes és görbe tűket folyamatosan, sokszor öltésről öltésre cserélgetve lehetett elvégezni az eldolgozást. A vállfüző fém karikáinak levédése Paraloid B72 acetonos oldatával történt. Vékony ecset segítségével, a szövetekhez közeli részen különösen óvatosan vittük fel az oldatot a fémek felületére. A munka során Batthyány Erzsébet vállfüző maradványainak statikai, esztétikai helyreállítása történt meg. A megmaradt, meglehetősen rossz állapotú, a ruhadarab viszonylag kis részét jelentő töredékekből sikerült a viseleti elem rekonstruálása. Bár célunk az lett volna, hogy térben, próbababára helyezve lehessen kiállítani, a maradványok állapota ezt nem tette lehetővé. Végül a vállfüző síkban, szabásmintaszemen került kiállításra, pamutszövettel bevont, a kapcsok helyén kimélyített savmentes kartonon installálva16 (18-19. kép), és hogy mindenki számára értelmezhető lehessen, rekonstrukciós rajz17 készült hozzá (20. kép). A tárgy restaurálása a 2013/2014 tanévben, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyó iparművészeti restaurátor képzés keretében történt. A diplomamunka témavezetője Várfalvi Andrea volt. A fotókat Nyíri Gábor, Várfalvi Andrea és a szerző, a rekonstrukciós rajzot Kovács Dániel készítette. 16 Megmentett műkincsek 2014. A Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor hallgatóinak diplomamunka kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. Kovács 2014. 34. p. Hasonló megoldásra példa: E. Nagy -Várfalvi 2014. 17 E. Nagy K. - Várfalvi 2013. 53
